Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 21-22. szám · / · Figyelő
Premier mozikban nem játszották, kültelki és mellékutcai kis mozikban bujdosik már hónapok óta. Az első szovjet film, amelyet Magyarországra beengedtek. Talán annak köszönheti ezt a szerencsét, hogy szerepel benne egy nemzetes asszony, aki jóságos anyja a népnek, mindent megbocsátó matuskája a jobbágyok rongyokba öltözött seregének, akik nagyon szépen tudnak hajlongani és kezet csókolni, és minduntalan szaporán hányják a keresztet magukra.
Az a fő, hogy itt van első dokumentumául a fejlődésnek induló orosz karakterű filmjátéknak. Meséjét egy Tolsztoj-novellából vették. Tipikus csendes orosz tragédia: Polikuska a szegény jobbágy elveszt egy nagy összeg pénzt, amelyet a nemzetes asszony bízott rá. Felmegy a padlásra és felakasztja magát. Felesége rémülten veszi észre a dolgot, ezalatt a legkisebb gyerek belefullad a fürdető teknőbe. A megtalált pénzt a nemzetes asszony átkot hozó pénznek tartja, és a megtalálónak, egy másik jobbágynak ajándékozza, aki kiváltja vele fiát a katonaságtól. A fiú részegen megy haza a falujába, és útközben találkozik Polikuskával, "aki már nem talál és nem is veszít el semmit": vigasztalan végtelen orosz pusztákon döcög a rossz taliga koporsójával.
Az orosz regények levegője árad ebből a kis filmdrámából. Irgalmatlan realizmus és valami nyomasztó mélység, bűn és megbocsátás. Csak orosz filmben lehet ilyen felírás, a nemzetes asszony szavai: "Polikuska jó, Polikuskát nem engedem, mert bűnbánó." Sorsszerű, végzetes erők hite és mindennek humortalan komolyan vevése: ez a film karaktere.
Technikája: a megvilágítások és a fotografálás, mintha még a film kőkorszakában élnénk. Sápadt, monoton tónusok, egyhangú szürke képek, bizonytalan fény és rossz plasztika. Rendezése azonban egészen jó. Tömören összefoglalva egyenesen megy előre a dráma minden felesleges epizód nélkül, minden motívumában komoly súllyal, egyszerű és határozott előrehaladással. A színészek, élükön Moszkvinnal mély és erőteljes játékot produkálnak, és a realizmust sohase aprózzák naturalizmussá. Az egyes képek megalkotása is egyszerű és erőteljes, amennyire ezeknek az erényeknek a kibontakozását a primitív technika megengedi.
Talán ezt a primitív technikai kidolgozást akarja menteni a bevezető magyar felírás, amely elmondja, hogy ezt a filmet az orosz művészek "éhséggel és hideggel küzdve" alkották meg. Hideggel is, pedig a filmen szép tavasz és nyár van. De ez igazán nem baj. Egy jelenetet azonban a filmcenzúra elfelejtett kivágni: Polikuska pappal találkozik és erre azt mondja: Nem lesz szerencsém!