Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 21-22. szám
Cyklopsz, Világszörny, homlokodon
Kerek egyszemeddel, a Földdel:
Pólusain hó s jégsivatag
S közepütt a tenyészet zöldel.
Fehér-zöld egyszemed, Cyklopsz,
Az örök Mindenség tükre.
Vetíti a képet agyadba,
Agyadba, a Napba, örökre.
Örökre? S ha egyszer sorvad
Ideged s az aranysugarak
Pályája roncs lesz: a tükrön
Csak a fény emléke marad.
S élsz, hályogos golyóddal
Köd-homlokod közepén.
Körülötted az Éj hullámzik,
Örök-éj, szurok-feketén.
S vak, tábeszes Világszörny,
Holt szemed a véres üregben
Tovább forog akkor is
Kiszakadva, nyitvafeledten.