Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 20. szám

Pogonyi Antal: Rabszolgák

És mindig, mindig teher töri vállát,
e széles ormot, két rabszolga kar
izompántokkal súlyokat takar,
míg feje fölött bús keselyű száll át.

Sorsának soha semmi változása...
Görnyedjen súly alatt, mely végtelen,
tavasszal, ősszel, nyáron és telen
kelő, haló nap hajlott háttal lássa...

Mint görnyedünk száz ósdi gondolattól,
mit őseink hagytak reánk örökbe
ezernyi véres, szörnyű éveken...

Beírták mély betűkkel földi rögbe
és lant dicséri őszült Alkonyattól
uj Hajnalig telt kupás éneken...