Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 19. szám · / · Figyelő · / · Marsovszky Miklós: Két kiállítás
A Belvedere új helyiségének avatására eddig kiállított művészeit úgyszólván teljes számban összeterelte. Hitet tenni mellettük és programja mellett.
Mind a kettőre szükség van ma. Ma szócsővel kellene beszélnie mindenkinek, akinek van mondanivalója. Mert kevés ma a jótorkú legény és sok a siket ember.
Szép, értelmes kiállítás. Itt most nem az egyes művészekről van szó, de azt kellett bebizonyítani, hogy a Belvedere érdemes ügy szolgálatába szegődött. Fónagy Bélának ez teljes mértékben sikerült.
A képek élete kicsordul kereteik közül, és végigömlik a falakon. Nincs itt jó kép vagy rossz kép, csak a kiállítás jó, mert sikerült sok különböző egyéni akaratot egy irányba terelnie, és mert megfrissíti és felbuzdítja a nézőt. Végül is el kell hinnünk: itt mindenki egy nagy munkán dolgozik, hidat ver a natura és a mű között. Mert ezt a hidat felrobbantották, és most újra kell megépíteni.
Helyre kell állítani az idő megszakadt folyamatosságát: csak ez a munka vezethet ki az európai kultúra mai válságából. De az új hídnak teherbíróbbnak kell lennie a réginél: mert nagyobb lesz rajta a forgalom, és megnehezedett közben az ember. Jó látni, ha itt-ott mégiscsak fel-felbukkanik egy-egy magyar, aki nem rest erre a munkára.
A Belvederének sikerült az önigazolás.