Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 19. szám · / · Figyelő · / · Marsovszky Miklós: Két kiállítás
Szinte hihetetlenül hangzik, hogy 1924-ben Budapesten új szerzeményeiből rendezhetett kiállítást a Szépművészeti Múzeum.
Köszönjük meg ezt a csodát Petrovics Eleknek!
Egy múzeum életbentartása mindenhol nehéz munka: szeretet és lelkes odaadás, sok tudás és sokoldalú érzékenység, de legelsősorban aprólékos gondosság és fáradhatatlan türelem kell hozzá. Másutt is, pedig másutt - szerencsésebb, teljesebb kultúrákban - a múzeumnak élő kapcsolatai vannak az élettel, és a múzeumi munkásnak nem kell az anyagi eszközök hiányán kívül még a közönség közönyével is megbirkóznia. Nálunk a múzeum csak egy terhes reprezentációs kötelezettsége a koldus államnak. Bode-nak könnyebb!
Már a katalógus is meglepetés volt. Szakszerű, alapos, szép kiállítású könyvecske. Németek se csinálhatnak különbet.
Aztán három terem: tele kincsekkel. A magyar darabok az utolsó száz esztendő életének biztos kézzel választott hézagpótló dokumentumai. És a régiek: minden darab igazi gazdagodás - Greco Magdolnája a renaissance és a barokk határán, Altdorfer Keresztrefeszítés-ének zsúfolt rendje, a finoman lineáris quattrocentista Szt. János. Aztán Echhout, Hooch, a gótikus szobrok...
De a sok kincsnél is jobban örültünk annak, hogy akad hát nálunk még ma is olyan ember, aki a nagy álmosságban egészen ébren maradt, és becsülettel elvégzi a dolgát.
Amíg mi alszunk: a Szépművészeti Múzeumban ezalatt is érdemes és eredményes munka folyik.