Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Ostromolják a várost · / · Kárpáti Aurél: A Karamazov testvérek
Somogyi Gyula, a Karamazov testvérek magyar dramatizálója, a lehetőségig híven, hamisítatlanul szólaltatja meg Dosztojevszkij alakjait a színpadon. Szinte azt mondhatnám: a regény dialógusait szó szerint hangolja át drámaivá. De ez aztán a legtöbb is, amit hűség tekintetében elérhet. Darabjának tíz képe, a szerző színpadi érzéke és avatottsága ellenére is, hiányos marad az előtt, aki olvasta a regényt. S éppen azokban a dolgokban, amelyekre a regényíró a fősúlyt vetette.
Nem is lehet ez másképpen.
A Karamazov testvérek - a regény - Dosztojevszkij leghatalmasabb alkotása. Remekmű. Epikus formája szükségszerű megnyilatkozása annak, amit magába zár: az epikus tartalomnak. Ez a forma nem véletlenül választott köntös, hanem lényegében egybenőtt egység a feldolgozott tárggyal. Lehántani róla s más ruhával fölcserélni tehát nem lehet a művészi hatás kára nélkül. A dramatizálás sem teheti igazi drámává a Karamazovok történetét. Megmarad regénynek a színpadon is, csak éppen elveszti benső varázsát, szuggesztív erejét, mélységét és zártságát.
Ez azonban korántsem a szerző hibája - Somogyi lépten-nyomon elárulja drámaírói hivatottságát -, hanem vállalkozásáé.