Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Ostromolják a várost · / · Kárpáti Aurél: A Karamazov testvérek
Ijesztő próféta és mégis vonzó, akár az Antikrisztus. Megkínoz és mégis érdekel. Sőt a szeretetet is kikényszeríti belőlünk maga iránt. Mert homályosságában is igaz próféta. S még igazabb költő és művész. Nagy, talán a legnagyobb. Egyetlen pillantással alig átfogható, s mint a Himalája orma, gondolatainak csúcsa felhők ködébe vész. Titokzatos és izgató. A fürkésző fantáziáját végtelen lehetőségekkel ingerli. Egy élet kevésnek tetszik kiismeréséhez.
Mit mutathat hát meg belőle a színpad képszerű síkja, lapos reliefje. Mit vonhat ki a Karamazovok regényéből a drámaíró? Puszta akciónál alig többet. Szemlélődéstől lefosztott vázat. Ezt is minden mélyebb távlat, igazi horizont nélkül. A regény óriási masszáját szükségképpen foszlányokra kell szaggatnia a dramatizálónak, mintha lényeget összefoglaló kivonatot készítene. Lehet-e az ilyen munkát - bármennyire kihasznál is mindent az adott határok között - az abszolút művészet mértékével mérni?