Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 17.szám · / · Bányai Kornél: Örök arc

Bányai Kornél: Örök arc
(Trilógia)
Új apokalipszis

Riasztó látomások nyüzsögnek fejemben mint sírok fenekén
a rémületes férgek, mert jaj önhúsába harapott az ember!
Minden mi állt, ma megdőlt, arcra fordult!
Minden mi szép volt, ma rettentő vigyorgás!
Most reng a föld, vadul mozgatja embertől viszkető,
vérrel bemocskolt hátát mert embert gyömöszöltek a kráterekbe
és észak-dél-kelet-nyugat felé gonoszság lett az úr
és megrontotta ember testvérét az embert!

Jajszós szavakkal imígy kiáltom világok roppanását, ember
zuhanását a XX. század vértől sikamlós lépcsején!
Széttárom torkom börtönét és szerte engedem dübörgő hangjaim:
ki kushad most csöndes önnönmagába mikor köröskörül
sebeket nyitó vas esőzik az égbolt csatornáiból?
Ki csöndíti most ezüstcsengős rímekbe árnyékéletét,
mikor halált harangoz emberre a kupolás mélység
s embertveszejtő sűrű keresztfa erdő nőtt a vasmagokból?
Lássátok: csapásra megálltak gyárakban mind a gépek,
földre borultak a templomok s a rög nem ad több kenyeret!
Az emberből régen ólálkodó hiénák bontakoznak
és kongnak és kongnak és egymást verdesik mindhiába
a fölmagoslott üres koponyák és kő lesz az arany.
Lássátok: perzselt városok füstjétől kormos ég alatt most minden
kriptákból elcsöndesült sírhullámok alól mint kisértet
napfényre sunnyogott a mult és bölcsőket ringat
és kurjantva ültet fülek tölcsérébe zöld penészt!
Ó mindenütt ős gonoszság üvölti orgiáit s ég piros ködébe
sötéten rajzolódnak az embergyümölccsel megrakott bitók!
Mélyen egymásba rontottak a föld férgei, mármost minden élet
csak csonka vaskó, kicsépelt mint a szalma
és minden imádság világot rendítő hörgés káromkodás!

Jajszós szavakkal imígyen állok itt, fülembe rengő
omlások trombitálnak. Szörnyű nyavalyák riasztó
látomások nyüzsögnek fejemben mint sírok fenekén
a rémületes férgek, mert jaj önhúsába harapott az ember!
Igy állok itt kürtös riogással csillagokat sodró alkonyatban
s míg hideg holdjával halálos régi csárdását duhaj
rángással ropja nap körül a föld pörögve mint az orsó -
a süket temérdek ég alatt hiába kérdezem:
ringó bölcső a föld avagy ringó koporsó?