Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 17.szám
Daróc homokból, selyem délibábból szőtt köpenyében
Ezüst kigyóként sziszegve futott meg négy hűtlen folyója,
Csak az árnyak, az árnyas, temető magyar sors halhatatlan
Csak az árnyak jajongják jajába ezer év hiába-folyását,
Bús asszony, látod-e Vitézt, ki a vak reménnyel csatázik,
Pokolbeli malmok zokogását tépi Vörösmarty vonója,
A te fiad Arany, busongó madara hűvös, ködös ősznek,
S Ady, Ady! a hűtlen, haragos, kinek zömök árnya