Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 17.szám · / · Tardos Krenner Viktor: Emlékezésem Palágyi Menyhértre
A tragédia definíciójáról volt szó.
- Shakespeare óta azt sem tudják az írók, mi fán terem a tragédia. A német irodalom tragédia-hősei olyanok, mint a mesebeli szamár a két köteg széna között, s mert nem tudják, melyiket egyék meg, éhen vesznek. Ezek a trauerspielhősök csak szavaló tedd-ide-tedd-oda-bábok. A tragédia hőse olyan, mint a kilőtt ágyúgolyó, csak egy célja van, azon törik szerte. Nem abban áll a tragikum, hogy ezt is szeretném, meg hát azt is - ami voltaképpen azt jelenti, hogy bizony egyiket sem -, de hogy azt az egyet annyira szeretem, hogy belépusztulok abba a szeretetembe. Csak egy dilemma van, hogy én ember létemre, félisten módjára cselekszem, de mert csak ember vagyok, el kell ebben pusztulnom. Nem két kötelesség összeütközéséről van szó, Antigonéban: ha eltemetem a fivérem, a király tilalmát hágom át, ha szótfogadok a királynak, a szeretet törvénye ellen vétek - ez igazán eszébe sem jut Antigonénak. Ő egyet akar, fivérét eltemetni, és ebbe belépusztul. Nem kétségeskedő guvernánt: jaj, istenem, mit is csináljak! A tragédia nem patkányfogó, se duplamalom.
Katona Bánk bánjára fordult a szó, mint a hamisan értelmezett dilemma egyik áldozatára:
- Mit árthat egy hamis elmélet!! Pedig igaz magyar darab.
Aristotelesről folytatta:
- Aristoteles, ez a skatulyázó skolaszta, az ősprofesszor, micsoda károkat okozott! Van fehér kavics, sárga kavics, azonban fekete kavics is van, nem magyaráz, de rendez. Bacon utálta, Moliere kicsúfolta. Poétikája is ilyen skatulya-gyűjtemény. Mérhetetlen károkat okozott. A filozófiában, az irodalomban. Mi az, hogy a tragédia félelmet és szánalmat gerjeszt? Nem definíció. Mert nem mondja meg, mi az, ami félelmet gerjeszt: az emberfeletti szenvedély! A szánalom, az együttérzés járulékos. Egy villamos szerencsétlenség is gerjeszthet félelmet és részvétet, mégse tragédia. - Hamlet is sokat ártott, mert félreértették. Hamlet a bizonyosságot keresi, de ez filozofikus cél, nem olyan reális, mint az uralomra, a koronára törés. Ő isteni módon tökéletes igazságszolgáltatást akar, olyan körülmények közt, mikor az lehetetlenség. Nem is éri el célját, a bizonyosságot, belepusztul a keresésébe. Ez a filozofikus természet sorsa. Az ő cselekvése: a kutatás, de ez a kutatás lassú menetű cselekvés, innen a Hamlet-dráma hosszadalmas volta, és mégsem fárasztó, sőt a legforróbb együttérzést keltő. Ez Shakespeare legnagyobbszerű darabja, meg Lear király. - De Hamlet szellemibb, metafizikusabb, a könyv embere, filozófus. - Goethe meg nem értette, a Werther "Wert"-jére szállította le, akaratgyengének, határozatlannak látja ezt az energikus cselekvésű embert. Hogy hogyan értette meg, mutatja Tassója, ebben is van két szénacsomó: poézis, szerelem, egyik se kell nekem! Nem is kapja meg, nem is hal belé. Ich möcht, aber ich kann nicht. - A vackolódás a színpadon nem érdekes, csak akkor, ha komikus.
Aztán elgondolkodott.
- Bánk bán - két szénacsomó: a lojalitásé és a megtorlásé. - Pincér, feketét!
Egy óra volt éjfél után, elbúcsúztam - de ő ottmaradt öccsével - filozofálni. - De kicsiny dolgok nagyon elfárasztották. Egyszer halálsápadtan találtam reá, beesett viaszsárga arca megijesztett. Kérdeztem, beteg-e? Kezével gyengén legyintett.
- Vizsgám volt - lehelte.
Sokszor úgy elmerült filozófémáiba, hogy mindenről megfeledkezett. Egy tanártársa, ki az őrangyalság szerepét vállalta, nem egy alkalommal végigszaladta az összes kávéházakat:
- Menyhért, az istenért, lekéstél az óráról, ne is fizess, gyere!!
Menyhért ijedt bámulással nézte barátját, mint a tetten kapott - összefogta írásait, zsebregyűrte!
- A tér és idő szövedékét írom - suttogta szerényen -, hány óra?
Barátja:
- Gyere, az istenért!! Fel a villanyosra! - És mint Fausztusz és Mefisztofelesz, száguldtak az iskola felé.
Ez talán hatodszor volt, hogy lekésett az iskolai óráról, de igazgatója, Tolnai Lajos, nagyon szerette. A tanári szobában a szünetek alatt mindenkit megnyert érdekes témáival és gyermekded lényével, a genialitás gyermekdedsége volt meg benne. - Haj! Mester volt ő - de nem iskolamester!