Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám · / · Figyelő
Ady költészete még korántsem fejtette ki teljes sugalló erejét a különböző művészetekre. Az a költészet különösen a formaképzeletre nézve bizonyult hatalmas szuggesztiójúnak, kétségtelenül azért, mert Ady képzelete maga is formaalkotó képzelet: látható érzékletek, alakok, jelenetek, csoportok - képek alkotója. A zeneköltő eddig aránylag kevés meríteni valóra akadt benne. Annál többre az ábrázoló művész, elsősorban a grafikus és a festő. De másrészt éppen ez az oka annak, hogy Ady költészetét olyan nehéz megillusztrálni, egyes költeményeit, azoknak képzeleti tartalmát, szemmel érzékelhetően a térben megábrázolni. Ady mondanivalói annyira kép alakjában fejeződnek ki, és képei olyan hatalmas erejűek, annyira eredetiek és annyira láthatók, hogy nem szorulnak sem a festő, sem a grafikus kommentárjára. Az illusztrátor, ha hozzájuk nyúl, inkább elvesz belőlük, semmint hozzájuk adna a magáéból. Igazában megábrázolhatatlan költészet.
Más eset, ha a művész mint stimuláló szerből iszik belőle, fölhevítteti vele képzeletét, és a tőle kapott lendületre ráhagyja magát. Fantáziák és variációk születnek így, a szónak zenei értelme szerint valók, ábrázolások, melyek előtt a néző nem érez azon való csalódást, hogy nem ismer bennük Adyra, egyik vagy másik költeményére, a beléjük zárt képzeleti tartalomra. Az ilyen alkotások a művészükre jellemzők, mert az ő képzeletének és megérzékítő erejének tanúságai. Talán ilyen megfontolással is, de mindenesetre ezzel az eredménnyel fogott tizenkét kőrajzának megalkotásába Baja Benedek. (Vér és Arany. Tizenkét litográfia. Budapest, Athenaeum 1924.) Kőre rajzolt lapjaihoz Adynak egy-egy költeményéből merítette az ihletet. De lapjaival nem illusztrálja a címükben megnevezett költeményeket, hanem mintegy újra megkölti őket, a maga vízióival helyettesíti a költőéit, látható alakot és megtapintható testet ád nekik. Víziókat rajzol, amelyek egyik-másik formai részletükkel emlékeztetnek ugyan a megihlető költeményre, de végül mégis függetlenek tőlük, mások náluk, nem illusztrációjuk, hanem inkább parafrázisuk.
Hatalmas méretű (50´50 cm) lapok, dús alakos kompozíciók, melyeknek a leginkább a fantasztikus táji környezet adja meg látomásszerű hatásukat. Érdekes, ha nem is tökéletes munkák. Mesterségében aránylag fiatal ember a művészük, fiatalos a bátorsága és fiatalos a tudása is. Megtermett emberalakjai többnyire csak féltestükkel férnek bele a kompozícióba, így is szétfeszítéssel fenyegetik és megakadályozzák, hogy azzá az ornamentumos teljességgé oldódjék meg, amilyennek voltaképpen minden festménynek és minden grafikai ábrázolásnak lennie kellene. Legtöbb lapján az alakok és alakrészek között a táji háttér a legfontosabb kompozíciós elem. A kép fölülső részén, vagy közepén viharzó felhők fény-árnyékjátéka tartja össze egymással az alakokat, magyarázza cselekvésüket, és telíti meg őket izgató fantasztikummal. Legmegkapóbb ilyen lapja a "Jó Csönd Herceg előtt" és különösen a "Sötét vizek partján" című. Ez az utóbbi alig egyéb viharos tájképnél, melyen hatalmas lendülettel csatáznak egymással a felhők fekete foltjai és fehér körvonalai. Általában a tájképírásban érzik legerősebben ennek a fiatal művésznek az igazi képessége.
Ehhez a tehetséghez igen szerencsésen választotta meg kifejező eszközül a grafikai eljárást: a litográfiát. A követ Baja Benedek nem annyira rajzolásra használja, mint inkább festésre, nagy fölületeknek feketével beborítására. A fekete foltokba a fényt azután finom kaparótűvel viszi bele. A tulajdonképpeni rajzot is azzal hozza ki belőlük. Nem egy lapja ennélfogva szinte rézkarcszerű, csak persze lágyabb folt- és tónushatású a leglágyabb rézmetszetnél is. Ha Baja Benedek rajza biztosabbá lesz, különösen az emberi alak formáinak ábrázolásában, akkor ezzel a bravúros litográfozó eljárásával még különb eredményeket fog elérni.
Ady termékenyítő hatásának érdekes és meggyőző tanúsága Baja Benedek albuma. És a sok mellett újabb bizonysága az ady-endrei költészet nőttön növekvő eleven erejének, amellett hogy első nyilvános megmutatkozása egy bizonyára sokra hivatott fiatal művésznek.