Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám · / · Figyelő
(Richard Wagner: A Nibelung gyűrűje. - Genius kiadás)
Wagner maga kovácsolta hősi verseit hősi muzsikájához. Zene és szöveg egy nála. A szó zengése, ritmusa kiegészíti a zenét, csengőbbé teszi ércét, másfelől a zene szárnyat és hatalmat ad a szónak. Wagner épp annyira költő, mint muzsikus. Kifejezési formája együttesen: a szó és a zene. S amilyen kemény agymunka, amilyen nehezen hozzáférhető a muzsikája, ugyanolyan zseniálisan komplikált, nagyszerűen önfejű és egyéni zenedrámáinak szövege is. Szó és zene egymást magyarázzák, együtt adják a dallamot, együtt támadtak a költő ihletében. Az ideális Wagner-énekesnek tökéletesen kell érteni a szöveget, mert csak hangsúlyozott deklamálással tudja érzékeltetni a zene intencióit. Így támadt az a helyesnek látszó felfogás, hogy a Wagner-drámákat csak eredeti német szöveggel szabad énekelni: mert minden egyes szó és minden egyes szó ritmikája döntő fontosságú a zene érvényesülésére. Ez így is van - vagyis némi módosítással: Wagnert csak tökéletes idegennyelvű fordításban szabad énekelni. Pedig Wagner rettenetes igényeket támaszt fordítójával szemben: kitűnően képzett muzsikust és virtuóz költőt kíván, poétát és keményagyú gondolkozót - hajlékony fantáziát, mely teljesen megérti a bonyolult wagneri agy hatalmas elgondolásait, vers-zsonglőrt kíván, és meg tudja ragyogtatni őket a pogány mítosz olimposzi fényében.
Lányi Viktor elég erősnek érezte magát, hogy vállalja e titáni munkát, és gyönyörűséggel állapítom meg: elég erős is volt, hogy végrehajtsa azt. Fordítása mindenképpen ragyogó teljesítmény - olvasás, deklamálás, a szöveg helyes értelmezése szempontjából egyformán kitűnő. A legjobb magyar Wagner-fordítás, és hiszem, hogy egyáltalában a legjobb Wagner-fordítás. Egyedül a magyar nyelv hatalmas, hősies zengése, lángolása, méltóságteljes lüktetése, pogány keménysége szólaltathatja meg ily gyönyörűen a Nibelung-gyűrűt. A magyar nyelv meggyötri a fordítóját, de százszorosan megjutalmazza, félig őserdő még, nagyszerű lehetőségekkel, ujjongó meglepetésekkel, és az őserdő hatalma, mélysége zeng benne. Hálával tartozunk Lányinak, a kivételes tehetségű költőnek, hogy újólag bebizonyította, milyen páratlan lehetőségeket nyújt a magyar nyelv.
A fordítás mint puszta olvasmány is élvezetes, csodálatos szépségeket tár elénk. Egyes részei (a tavaszi dal, Wothan búcsúja, a Nothung-dal stb.) egyenesen virtuózak. Lányi hivatott költői fordítása nagyban növelni fogja a magyarországi Wagner-kultuszt. Igazán nem képezheti megfontolás tárgyát, hogy a Nibelungot ezentúl a Lányi-féle szöveggel, kell énekelni.