Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám

Lányi Sarolta: Ajándékos évek tűntén

Már nem ajándék éltem senkinek, érzem.
(Mert nem a lét, de az adni-tudás az öröm).
Nem kell, semmise kell, ha nem adhatok érte
százszor százezer annyit.

Éhese vagyok nem izlelt jóknak s a jóllakottat
nem irigyli, de szánja az éhségem. Aki száraz
szemmel néz a fukar holnapnak elébe
az nem sír, ha csalódik.

Én nem várom uj zene zendűltét, - uj mámort
már a halál adhat csak, a nagy biztosság.
Ám amig élek, a csendemet őrzöm. Utolsó
hűs menedék ez nékem.

Ez van még, ezt már őrzöm, tárt mellel védeni állok,
mosti kevésem többérő, mint régen a bőség.
...Jaj, fiatal szívvel hogy szórnám ezt is a szélbe!
Jaj, fukar az, ki szegény lett!...

1924. május.