Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám
Tűnt évek távolából könnyön keresztül látom
és innen áldom őket kik átléptek a gáton.
Áthágtak bátor lábbal titkok, tilalmak árkán,
hol szédűlt szenvedelmek rontó rejtelme várt rám.
Hálának hálójával őket nem fonja át
- mely édes-bús bilincsem volt és lesz - a család.
Mindenütt otthon vannak bárhol a nagy világban
s nem fájnak soha vissza. - Az én szivem hazátlan.
Nem kell, hogy eldobálják mit gyűjtöttek, tanúltak,
nem kell, hogy elfelejtsék - mi rajtam rág - a múltat.
Tehertelen, töretlen mennek előre rajban...
Tűnt évek távolából áldást mond rájuk ajkam.
1924 április.