Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Kovács Mária: Éjszakák
Távoli csillag fénye suhan és új kelyhet nyit a tulipán
megmoccan a pók ablakkeresztre kötözött hálója szélén.
Gerenda rostján perceg a féreg, felszüköl az eb küszöböm előtt
hogy kattan a závár és táncot kopognak láthatatlan lábak.
Homlokomra hull a suhanó fény fehér virága
fölemelt homlokomra, ölemre s ölembe ejtett két kezemre.
Így virrasztok én virrasztva enyéim fölött némán
míg messzi világok égnek szemeim parazsán
és várlak
szú percenésén, fény suhanásán, élet mozdulásán.
S hogy szemtől-szembe láthassam láthatatlan orcád
föléjük borulok én és elmerülve nézem hasonlatos vonásaikat.