Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Kovács Mária: Éjszakák
Pusztából futó szél vagy? Bűn?... Megdicsőülés?...
Hangom akár a lázban fetrengő hangja szomjú
s az ajkam elfehéredik a kivánságtól hogy szólj.
Árnyékos szemein szelíd borúval nyugszik a kedvesem, nézd
s mélységes álom táplálja magzatom virágéletét.
Pihennek ők miként a föld madarai pihennek s a lombok a ház előtt.
Neszre vigyázva így suttogó szóval hajolok feléd.
Ki vagy? Pusztából futó éjszakai szellő?
Bűn? Megdicsőülés? csodákat valóra váltva
égető kérdésekre felelve miket még anyám méhéből hurcoltam tova
mik véremen élnek és szíjják életem bíboros jussát
és ott szunnyadoz népük már magzatom tiszta ereiben.
A pihenő csöndön át hallom én szavad. De nem tudom ki vagy.