Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Marsovszky Miklós: Új művészet: a film
Sorra vettük a hamis utakat. Igyekeztünk megmutatni, miért nem vezethet el egyikük sem a formához. A probléma munkánk közben keményen, könyörtelenül kirajzolódott: megfogtuk, megtudatosítottuk, átitatódtunk vele.
Akad-e ember, ki majd elég teherbírónak érezi magát vállalni az embertelenül nehéz, nagy feladatot?
Ha egy probléma felvetődik, nincs tőle szabadulása többé az emberiségnek. Nincs menekvés!
Szép, komoly, megfeszített munka következik most. Nekilendülő és meglankadó, sötétben kereső és hirtelen megfényesedő munka. Nem egy emberé, de mindannyiunké.
A nyers anyagtömb, amelyet megmunkálnunk immár kötelesség, komor félelmetes idegenségben fekszik még előttünk. Setétsége felengedett egy kissé, mikor az értelem fényét ráhullattuk, de átlátszóvá kivilágítanunk nem sikerülhetett. Mégis: megláttuk a helyét és az utat, mely elvezet hozzá.
És erősen hisszük: új művészet születik, új útja, új formáló lehetősége az emberi szellemnek. Nagyon más irányú ez az út, mint az összes eddigi utak, nem csoda, ha meghőköl és habozik rálépni az ember. De most már nincs választása.
Új út: ki tudhatja, hová visz. Ha tudnánk, annyit jelentene, hogy már végig is jártuk. Még rá se léptünk.