Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 12. szám · / · Figyelő
A berlini Der Sturm Verlag kiadásában újabban jelent meg Péri Lászlónak, a kint élő fiatal magyar konstruktivistának tizenhárom linóleummetszetéből. A mappa elé tömör és értékes bevezetőt írt Kemény Alfréd, aki már annak idején itthon is megismertette a nevét néhány komoly és mély esztétikai elemzés alatt. Kemény cikke, amelyek címe: "Die konstruktive Kunst und Péris Raumkonstruktionen" rövid, de rövidségében is teljes összefoglalását adja a konstruktivizmus elméletének. Megállapításainak két mondat adja a lényegét: "A törvény örök változhatatlansága a forma örök változásában: a konstruktív alkotás legmélyebb értelme." A másik: "A forma tisztasága a mai élet zűrzavarával szemben belülről tör a jövő tiszta életkonstrukciója felé." Leszögezve a konstruktivista princípiumokat, néhány szóval az egyes törekvési ágakra tér, hogy azután elhelyezze közöttük Péri művészi kísérleteit.
Péri László linóleummetszetei a síkkonstrukció legegyszerűbb formáit képviselik. Síkkonstrukciók, szemben azoknak a munkáival, akik háromdimenziós alkotásokban akarják elérni a célt: felszabadulni az életformák adottságaiból, hogy absztrakt és mégis reális formák független ideális rendszerét teremtsék meg. Síkon dolgozik síkkal, azonban az egyes síkformák, még a legegyszerűbb metszeteken is, térbeli viszonylatban állanak egymással. Így végeredményben Péri síkművészete is térkonstrukciókat hoz, mert hiszen a problémák szempontjából egyre megy, hogy a megoldás három dimenzióban valóságos vagy két dimenzióban illuzionisztikus-e. Külső eszközeiben valamennyi metszete végtelenül egyszerű. Néhány élesen körülzárt, határozott geometrikus síkformából vannak megkomponálva, színben fekete és egy szín, diszkrét és homogén, túlnyomórészt palaszürke. Ez a síkkomplexum azonban egészen szabadon helyezkedik el a végtelen és határtalan síkon, körülkerítetlenül, teljesen elhagyva a festészet konvencionális négyszög-elhatároltságát.
Péri konstruktivizmusa is, mint mind a többieké, új formarendszerekkel az új pszichének és az új, tiszta organizáció felé haladó világízlésnek a konkrét megtestesítéseit keresi. Ezáltal túlhalad az elmúlt évtized futurizmusán, expresszionizmusán és minden anarchisztikus keresésein, hogy ha absztrakt módszerrel és absztrakt eredményekkel is, legalább szándékaiban a jövő felé tisztuló művészet vonalába helyezkedjen. A konstruktivisták, Péri is, érezte mindamellett, hogy művészetük távolesik hideg absztrakcióival az élettől és légüres térben dolgozik. Ezért igyekeznek művészetüket realizálni és a hasznosság révén belekapcsolni az életbe. Közeledni akarnak a mérnöki és építészi alkotásokhoz. Erre törekszik Péri is, éspedig kétféle módon. Az egyik a kompozícióknak architektonikus formákká való fejlesztése, hogy a konstruktivista alkotásokban új épületformák szülessenek meg. A másik a síkelemekből álló konstrukcióknak ornamensül való alkalmazása. Péri albumában megtaláljuk mindkét utat: néhány formában sokszerűbb és teljesebb lapnál architektonikus formák alakulását érezzük, a többinél pedig egy új ornamentikai rendszer kísérleteit. Az utolsó metszet már ez irányú kész megoldást mutat: egy nagyméretű falfelület dekoratív megoldását, három egymás mellé komponált képkonstrukcióval. Természetesen egy elképzelt ház elképzelt fala.