Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 11. szám
Kisértetek jönnek minduntalan,
Kisértnek ismeretlen emberek.
Fényes napon, nem álmokon keresztül,
Sok ismeretlen arca leng, lebeg.
Óh ismeretlenek mi fájhat itt?
Nem látott emberekre gondolok
És fáj a szivem, nem tudom, mit érzek,
Mit busitnak az emberarc-sorok.
Talán azt érzem, ami fáj nekik,
Vagy oktalan tetézek kinokat,
Mert megszoktam, ha forró vaskezével
Az értelmetlen bánat simogat.
Vagy ennyi csak: kiéltem önmagam,
Önkinzó harcok végét már elértem,
Képzelt arcok dult ráncain keresztül
Érzem hatalmas és bus szivverésem.