Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám
Leáldozó nap!
végtelen, isteni jóság csurog leheletedből
a magábaszálló Univerzum fölé enyhe olajágként odaálmodott karjaimra.
Még egy negyedóra.
Aztán, eltűnnek a fáradt égi vitorlák szemem nedvességén
aztán, szent, nagy békesség borul az árva hegyekre
aztán, föld, ember, csillag néma csöndben ragyognak,
mély, ragyogó csöndbe némulnak.