Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám · / · Földi Mihály: Egy új magyar romantikus

Földi Mihály: Egy új magyar romantikus
Zilahy Lajos: Szépapám szerelme. - Az ezüstszárnyú szélmalom
4.

Friss, jóleső romantikával van tele ennek a két könyvnek minden sora. Ám különleges egy romantika ez. Van benne sok a Hölerlin-korabeli német romantikából, ennek általános emberi hajlandóságait azonban nála egészen sajátos magyar romantika pótolja.

Romantikus minden attitűdje, mellyel az életben megáll. Írói lényén is égnek áll egy-két fürt haj, s a remegésektől s csodálkozásoktól kimered a szeme. Áll az élet tengerének partján s gyógyíthatatlanul eregeti vízre vágyai hajóját, amelyek sorra léket kapnak a fájdalom zátonyain. A piros és fekete hajókon a romantika és melankólia zászlói lengenek, a fájó öröm és az édes csalódás jelmondataival. Íme, egy pár belőlük: "A fájdalomnélküli halál öröme többet ér, mint az örömnélküli élet fájdalma." "Az én életemben a fájdalom az egyetlen öröm. Szépnek tartom és szeretem elérhetetlen vágyaimat utána." "A mély és tiszta szenvedés többet ér, mint a sekélyes öröm." Ezek a kornétás tűnődései, de ott élnek a mai utódban is.

Szereti a váratlan fordulatokat, a megrázó befejezéseket. Minden történetének végén valamely hangos és tragikus esemény robban fel, életpályák eltörnek, emberek elhalnak, új sorsok kezdődnek. Nincsenek pihenői, fehér foltjai, csöndjei. Az esemény tragikuma, a történet szépsége a fontos nála, még a valóság árán is. Soha életemben nem láttam, de azt hiszem senki sem látott olyan Páva Mátyást, aki felgyújtja szélmalmát, mert nem tud versenyezni a gőzmalommal, ha elmondják, nem is hiszem el. Mégis megfog, tetszik, megráz a történet, mert nagyon szép s mert költőileg igaz. Nem a valóság, de párhuzamosan halad vele, a romantikus költészet síkjában. Ennek az életnek valami vonzó, édes íze van, megtelik érzelmi tartalommal, értelmi tartalma nincs semmi.

Emberei megszerkesztésében kissé Jókaira emlékeztet. Egysíkú emberek. Jók vagy rosszak, csúnyák vagy szépek s mindig vagy nagyon csúnyák vagy nagyon szépek s nagyon boldogok vagy elviselhetetlenül boldogtalanok. Amivel Jókai tele van, nála ismét felbukkannak a romantikus magyaros kuriozitások, a régi, primitív világot elkeseredetten sirató magyarok, a földdel-vaddal együttdobogó parasztok, az életbe játékosan belefáradó szép gentry-ifjak, a vármegyei lovagok és delnők, a nagy erejű férfiak, akik ujjaik, egyetlen markolásával össze tudják zúzni a bivaly gégéjét s akiknek agyonverésére csapatostul kell összeszaladniuk a többi férfiaknak.

Ez már különlegesen magyar romantika, amely sehol máshol nem volna ható érték, csak nálunk az. A valóságban nagyrészt nyomuk sincs már ezeknek az elképzeléseknek, de mindig kedveltek nálunk, ahol kissé szinte elvárják az emberek az írótól, hogy megszépítse életüket. Így szépül meg a duhajság, mely bravúrja az erőnek és elkeseredésnek, a maradiság, mely a puszták erejére emlékeztet, a rendetlenség, mely költészetté válik, a butaság, melyben bánat fuvoláz, a tehetetlen király, akinek kóborol a szíve. Titkokat ás ez a képzelet az üresség világosságába, álmokat sző a valóság fölé.

Hazugságok, de szépek.

Nem valóság, nem igazság, de egy új romantikusnak őszinte és szívesen látott költészete.

Poézis, melynek partjai az élet vágya és a halálos fájdalom sötétsége. Az élet irtózatos ösztönét kegyetlenül érzi Zilahy. Azt mondja róla egy helyen: "Az a titokzatos erő, mely tíz ölnyi szakadékokon hajítja át az üldözött szarvast." Hova? A bánat és a halál felé. Közben vadgalambok úsznak az égen s a vágyakozó lélek egy életen át áll lesben a romantika fegyverével, hogy lelője. Mások, szerencsések és tartalmatlanok unalmukban találják el, felszedik, zsebre vágják, megeszik. A romantikus lélek egy életen át üldözi s mert sosem éri el, akármerre viszi a vonat, mindig a régi, mindig ezt a madarat kergeti. Kék madár. Vadgalamb.

Ez a romantikus hangulat, amely olyan rendkívül éles láttató képzelettel párosul, teszi mindig elevenekké és hatásosakká Zilahy írásait.

Vannak e két elemnek nagyon szerencsés találkozásai. Ilyen a "Téli kabát" című novellája, amely egy kabátlopás gyötrő kalandját át néhány perc alatt megérezteti az élet, a sors végtelenségét. A vadgalamb repülését. Istent.