Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám · / · Hajnik Miklós: Az előszobában

Hajnik Miklós: Az előszobában
4. jelenet.

(Titkár, Szerkesztő)

(Szerkesztő, aki az egész jelenetet élénk érdeklődéssel és fölényes derültséggel hallgatta végig, most felkel s a titkárhoz megy.)

Szerkesztő (bizalmasan): Jó nő volt, mi? Neki... ott bent (vállát a bezárt ajtó felé rándítja). Hehe. Jó ízlése van az öreg úrnak, azt meg kell adni. Dehát persze, könnyen rá is lehet unni az ilyen kokottra. (Elismeréssel.) Jól lerázta, titkár úr. Nem fog többé visszajönni. Most aztán bejelenthetne engem.

Titkár: Kérem... Megpróbálhatom. (A csukott ajtó felé indul, aztán elbátortalanodva megáll. Könyörgő hangon.) Kérem szépen, ne tessék erőltetni ezt az ügyet. Én nagyon szívesen megtenném, de ő határozottan megtiltotta, hogy zavarjam. Kérem, én esetleg az állásomat kockáztatom, ha mégis... (visszatér az íróasztalhoz s leül. Halkan, bizalmasan). És különben is, az ön ügyét is veszélyeztetné, ha őt megharagítanánk.

Szerkesztő (tanácstalanul): Igen... (türelmetlenül). De kérem, én örökké nem várhatok. Már ötödször vagyok itt és sohasem lehet vele beszélni! (Szelídebben.) Igazán olyan csekélységről van szó, mi az neki, de nekünk életbevágóan fontos. (Alázatosan.) Kérem szépen, titkár úr, legyen olyan szíves, pártfogolja az ügyünket.

Titkár (egyszerűen): Kérem, nagyon szívesen, amit tehetek, megteszem.

Szerkesztő: Arról van ugyanis szó, hogy egy magasnívójú művészeti folyóiratot akarok indítani, mélynyomású és színes illusztrációkkal, finom papíron, luxuskiállításban egyszóval. De amint tetszik tudni, az ilyesmi költséges vállalkozás, kivált, amíg megismerik és amíg kellőszámú közönsége nem gyűl össze. Tehát úgy gondoltam, hogy az igazgató úr, aki mindig lelkes pártolója volt művészeti törekvéseknek, minden bizonnyal jelentős összeggel támogathatná a mi vállalkozásunkat, a jelentős összeget természetesen csak a mi szempontunkból értem, mert hiszen ő, aki mérhetetlenül gazdag, meg se érezné.

Titkár: Kérem, rendben van. Ezért igazán kár itt várakoznia. Ő feltétlenül hozzá fog járulni, erről előre is biztosíthatom. Majd a legelső alkalommal, ha jókedvében lesz, előhozom ezt az ügyet.

Szerkesztő: És? Mikor jöjjek?

Titkár: Majd. Biztos választ nem adhatok, mert hiszen kár volna elsietni. Majd ha jókedvében lesz, csak akkor hozakodom elő. Így hát...

Szerkesztő: Jöjjek holnap.

Titkár: Nem, akkor esetleg megint hiába méltóztatnék fáradni. De egy hét múlva, akkor talán. Sőt egész bizonyosan.

Szerkesztő: Tehát mához egy hétre? Jó. Eljövök. Nagyon köszönöm, titkár úr. (Melegen megrázza a kezét.) Alászolgája. (Kimegy.)

Titkár: Alászolgája.

(Az ajtó becsukódik, a titkár fáradtan előregörnyed a széken, két karja feltámasztva az íróasztalra, kezei összekulcsolva.)