Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám · / · Hajnik Miklós: Az előszobában

Hajnik Miklós: Az előszobában
3. jelenet.

(Titkár, Szép nő)

(A baloldali ajtón belép egy feltűnően elegáns nő.)

Szép nő (előre megy határozott léptekkel a titkár felé, fölényes hangon): Jelentsen be, kérem, hogy itt vagyok.

Titkár (feláll, zavartan): Kérem... Nagyon sajnálom... Most nem lehet.

Szép nő (élesen): Miért?

Titkár: Nagyon el van foglalva. Határozottan meghagyta nekem, hogy senkit se engedjek be hozzá.

Szép nő (hangosan felnevet): Persze. Azért, mert engem vár.

(Titkár megdöbbenve néz rá.)

Szép nő (vígan): No igen, igen. Egész biztos. Csak jelentsen be, egész biztos, hogy már türelmetlenül vár. Hiszen ő maga mondta, hogy ma, jöjjek el.

Titkár (mély megdöbbenéssel): Ő... maga... mondta?

Szép nő: No igen.

Titkár (nagyon felindultan): Ő... maga... mondta! Egész biztos, hogy kegyed nem tévedett? Hogy ő volt az, ő maga?

Szép nő (csodálkozva): No igen. Vagy azt igazán nem gondolhatnám, hogy valaki ilyen tréfát űzzön, ennyire ízléstelen legyen, hogy valakiknek más címet adjon a magáé helyett. És éppen ilyen ügyben! (Idegesen nevet.) Különben, igazán annyi a csirkefogó, ezektől minden kitelik!

Titkár (elszörnyedve): Csirkefogó!

Szép nő (könnyedén): No igen. De ő nem az, úgy hiszem. Ő mondta, hogy jöjjek ide, itt majd rendbehozzuk. Kérem, jelentsen be. (Idegesen): De most mindjárt! Én igazán nem vagyok szokva az ilyen ostoba helyzetekhez! Jelentsen be!

Titkár (határozatlanul): Kérem, én nagyon sajnálom, de igazán nem tehetem. Mert ha ő valóban várta volna kegyedet, megmondta volna nekem, hogy várja. De ő határozottan azt mondta, hogy senkit se fogad jelenleg.

Szép nő (felháborodottan): Úgy? Hát csak idebolondított? Minek néz engem? Tudja mit, azt üzenem neki, hogy pukkadjon meg!

(Sarkonfordul és el a baloldali ajtón, amelyet maga mögött bevág. Titkár riadtan néz utána, majd egy félénk pillantást vet a jobboldali csukott ajtó felé.)