Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám · / · Hajnik Miklós: Az előszobában
(Titkár, Szegény asszony.)
(Titkár fáradtan előregörnyed a székén, két karja az íróasztalra feltámasztva és kezei összekulcsolva. Kopogtatás a baloldali ajtón.)
Titkár (összerezzen, aztán mély, kenetteljes hangon, amelyen mindvégig beszél): Szabad.
(Az ajtó kinyílik, egy töpörödött ütött-kopott anyóka, kendővel fején, jön be alázatosan.)
Szegény asszony (fogatlan szájjal, színtelen hangon): Kezét csókolom. A kegyelmes úrral... ha beszélhetnék...
Titkár: Most nem fogad. Nagyon el van foglalva.
Szegény asszony: Csak hogy a kérvényemmel mi van, azt szeretném tudni. Mert tetszik tudni, múltkoriban hoztam egy kérvényt.
Titkár (jóindulattal bólogat): Tudom, tudom, jó asszony. Át is adtam. Különösképpen a figyelmébe ajánlottam. Igazán rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények. Eléterjesztettem. Legyen nyugodt.
Szegény asszony (boldogan): És kérem? Ugye kérem? Köszönöm szépen. A kezét csókolom. (Sóhajtozva): Én édes istenem, de régen is várok már rá, hogy meghallgassák a panaszomat és segítsenek rajtam. (Siránkozva.) Merthogy senkim sincs se égen se földön. Minek is él az ilyen világnyomorultja. (Szipákol. Aztán újraéledő örömmel.) De most, hogy a nagyságos titkár úr... Már igazán... Hihi... Tessék megbocsátani, de bolondos lesz az ember, ha ennyi nyomorúságon ment át, mint én...
Titkár: Tudom, tudom, jó asszony. Most aztán nyugodt lehet. A főnök úrnak gondja lesz rá, hogy minden rendbe jöjjön.
Szegény asszony (meghatottan): Az isten áldja meg! Áldja meg az isten! Kezeit csókolom!
Titkár (elhárítva, jóságosan): No, no. Csak nyugodjon meg, jó asszony, minden a lehető legjobb úton van.
Szegény asszony (alázatosan, boldogan): Igenis, kérem. (Kifelé indul. Az ajtóban visszafordul): És kérem... Mikor jöjjek?
Titkár: Ráér... Egy-két nap ide vagy oda... Amikor akar, jó asszony...
Szegény asszony: Kérem... Jöhetek holnap?
Titkár: Igen, igen. Csak jöjjön. De nem ígérhetem, hogy a főnök úr fogadhatja holnap. Ezt igazán nem ígérhetem. De megpróbálhatja.
Szegény asszony: Isten áldja meg.
Titkár: Isten áldja, jó asszony.
(Szegény asszony kimegy a baloldali ajtón. A titkár fáradtan előre görnyed a székén, két karját feltámasztja az íróasztalra s kezeit összekulcsolja. Kopogtatás az ajtón.)