Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám
összetörtek az üresség súlya alatt.
ezerszám feküsznek a tüdővész tele árkában.
Keblükről elindulnak vándorolni
és biztos állást keresnek
a ma született fiúk, leányok.
kiadta a rendeletet, hogy az árvíz először a pincelakások meztelen lakóit fojtogassa,
Mert nem akarnak bért fizetni!!
MINDENKI ÁTVESZI A LEGFŐBB PARANCSNOKSÁGOT!!
megnézte a telt hullaházakat,
gyönyörködött a megszámozott halottak rendes viselkedésében
és felkiáltott
Még mindig sokan vagyunk ahhoz, hogy éljünk!!
elvitte iskoláját kukacot gyüjteni,
oda,
ahol srapnellgolyók csipték véresre a gyerekek fülét. -
Magyarázott
"Tudjátok meg, hogy éppen úgy túrjuk orrunkkal a
földet, mint a giliszták -
Tudjátok meg -
ti belőletek se lehet sose más ember, mert
Így kell ennek mennie
legalább kétszáz esztendeig."
szégyelték magukat és hazamentek...
A szüleik elküldték őket hazulról
hogy álljanak sorba tejért a VILLAMOS előtt...
Mindig kevesebb lett a gyerek.
jobban szerettek lefeküdni mint fölkelni...
HIÁBA integetett a NAP.
A gyárak dagadó termelése reflexek nyüvése lett.
közfelkiáltással megválasztották magukat
OLTÁRKÉPNEK
és aki két milligramm cukrot akart venni,
annak ünnepélyesen meg kellett fogadnia,
HOGY EGÉSZ ÉLETÉBEN SE GONDOL TÖBBÉ
idáigvolt EMBER VOLTÁRA.
elvitték féltveőrzött kincsüket a szobroknak,
rájukagatták
és hazamenve
magukra zárták az ajtót
mondván
"Keltsetek Fel Bennünk, Ha Feltámadnak A Férfiak!"
százévek óta álldogálltak a
katedrálisok bejárata fölött.
De most
megcsóválták fejüket,
becsapták a nyitott kőbibliát
és szerteszéledtek a városban.
Nem lehetett semmit se mondani, többé,
úgy, hogy megértsék...
felmászott a falra
kinézett a városon túl
és elkezdett kiabálni
"FELROBBANT A VÉSZFÉK!!!
(a többiek)
visszahúzták
elítélték őt értelmetlenség miatt
és kiplakátozták, hogy senkise merje gondolni, hogy
"FELROBBANT A VÉSZFÉK!"
ETTŐLFOGVA azonban mindenki Reszketett, hogy hátha
mégis...
csodálatosan és szüntelenül megbomoltak.
TŰZ villogott mindenkinek a torkában
és - ha - akárhol is megállt egy ember az uccán
Fenyegető PARANCSSZAVAK füstölögtek a feje fölött.
A VÁROSON KIVÜL állhatatosan döngette
A MEGRENDEZETT SORS A FALAKAT -
valaki elordította magát
...BÉKE!!!
TISZTESSÉG!!!
BECSÜLET!!!
...MINDNYÁJAN VAGYUNK!!! HA NEM
IS ÉRÜNK RÁ SZÓNOKOLNI!!!
melléjehurrázott,
az ablakok egyszerre kinyíltak
és sugárzott a feltámadás
a Falak leomlottak
és az
???? ELLENSÉG ?????
nem volt sehol.