Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám
Búzadícsérő ének az aratók pirkadó nevetése,
kacagó ostor: csereg a most-született zöld,
csengetyüző rügyeken frisszemü harmat-ima.
Ó reggeli hála, lelkemben is ime kibuggyan,
suhanclelkemben rigótól lelkedzett zöldszagú tréfa serdül:
Ej, mért ne lehetnék én is a hajnali csillag
édesfivére, büszke hajnali csillag,
mért ne lehetnék hetyke vállú legény, ki mennyei kékkel
fodrozza lelke-vizét s zord villámzokogását
Istennek, pogányekóként messziredörgőn visszakacagja?!