Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 8-9. szám · / · Figyelő · / · Kürti Pál: Kettős bemutató a Vígszínházban
Goldoni reneszánsz korvonalai bontakoznak ki, a müncheni Residenz-Theater műsorába iktatta a Bottega del caffé-t, Reinhardt a Két úr szolgájával avatja fel új bécsi színházát, a Kíváncsi asszonyok-ból most készült operaszöveg és a párizsi Vieux Colombier - az új játékstílusnak ez a legbiztatóbb kísérleti állomása - hónapok óta játssza a Locandierát. A nagy velencei tréfacsinálóhoz való megtérésnek talán mélyebb oka van, mint fölületes mérlegelésnél hihető. Tíz év előtt bizonyára archaizáló kedvtelésből játszották volna Goldonit, egy önálló stílusalkotáshoz tehetetlen kor dekoratív szenvelgése volt akkoriban minden visszanyúlás elmúlt idők formavilága után. Most, a naturalista színház bukása után megérett a talaj a ma drámájának előkészítésére. A tragédiához még nem merünk közeledni, ösztönszerűen érezvén, hogy mennyi mindent kellene előbb az útból eltakarítani. Talán a komédián keresztül jön a megváltás! ... És Goldoni a legtermékenyebb paradigma. Az ő komédiáinak új életre keltésével a dráma ősgyökereihez való visszavágyakozást ünnepeljük. Nála bonyolatlanul, erkölcsi forradalmak levetülései nélkül, rusztikus frissességben kapjuk mindazt, ami a drámát igazán drámává teszi. A teljes objektivitást korának a művészethez való boldog viszonyából fakadó természetességével hajtja végre, típusok arcképcsarnoka darabjainak hosszú sora, mert a dráma végeredményben csak típusokat tud adni, minden drámaiatlan elem beszövése nélkül, arra alapítja komédiáit, amin minden igaz drámai szerkezetnek alapulnia kell: a folytonos demonstrációra. Elemi iskolai példa ő a drámaformálásban analfabéta kor számára.
A Vígszínház Darsenne asszonynak a Vieux Colombierben először felhasznált átdolgozásában hozta színre a Locandierát. A kompozíció pongyolaságainak ügyes lenyesegetésével erős tempójú három képbe sűríti össze a cselekményt ez a legújabb restauráló munka, amely a darab levegőjének tisztaságát hiánytalanul átmenti a kurtításba. Ellenben túl sokat farag le az amúgy sem szószátyár dialógusból, így például az ingyenélő és hencegő őrgróf ízes figurájából alig maradt valami.
Bródy Pál - az új rendező - helyesen tette, hogy a buffonéria felé hajlította a játékstílust. Goldoni a rögtönző-komédiával szemben megteremtette a zárt formájú olasz vígjátékot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a buffonéria lelke nem élt tovább benne (ebből a hitből származhatott az a hamis felfogás, amely a Locandierát gálánsan csilingelő rímekbe foglalta és tipegős, bókoló játéknak állította színpadra). Inkább kodifikátora ő a buffonériának, amely máig is a legigazabb kifejezője az abszolút komikumoknak. A Vígszínház előadása néhány hamisítatlan buffó-szellemtől átvilágított mozzanatot hozott.
Mindenek felett pedig Varsányi Irén aranyozta be az egész előadást lényének sugárzó derűjével.