Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 8-9. szám · / · Babits Mihály: Könyvről-könyvre: Balassa.

Babits Mihály: Könyvről-könyvre: Balassa.
A sorrend.

Dézsi kronologikus sorrendben akarja adni Balassa verseit. Ily szándék mindig meggondolandó. Régi költők kiadásánál jobb talán valamely hagyományos sorrendhez ragaszkodni, mint egy legjobb esetben is hipotetikus időrend rekonstruálásának kísérletével megzavarni. Tipikusan a filológusi logikába vág, ahogyan Dézsi okoskodik, mivel a Radvánszky-kódex, s Szilády is, tekintettel voltak az időrendre, s mivel azóta is többen írtak a Balassa-versek időrendjéről, ez "megannyi bizonyság, hogy evvel a kérdéssel foglalkozni kell". Ez még nem bizonyság. De, eszünkbe sincs kétségbevonni a kérdés fontosságát, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy vizsgálatának szerényen a jegyzetek közt kell maradnia s nem szabad a szövegen nyomot hagynia mindaddig, míg ellenmondhatatlan eredményekig nem jut el.

Dézsi inkább csak merész feltevésekig jut. Ezek néha egészen ingyenesek. Semmi sem igazolja pl., hogy a Széjjel tündökleni kezdetű vers (mely úgyis fordítás) valóban "az erdélyi útra indulás előtt írt búcsúköltemény" volna. Máskor naiv sematizmussal dolgozik, egy megromlott szövegű versnél pl. hol "a szótagok száma is alig állapítható meg", azt hiszi, hogy ez a tény "a kezdő verselőre" jellemző. Teljes nem ismerésére vall ez az igazi költő verselésbeli fejlődésének, s hogy jöhet még a tökéletes ritmusú Táncnóta után (mely csak az első Balassa-versek egyike lehet) ilyen botfülűség? [*]

Nyujthat, igenis, a verselés fejlődése alapot az időrend-megállapítására. De ez nem lehet fejlődés a ritmustalan botladozástól a ritmusig (mert a ritmus a költővel veleszületik), hanem csak az egyszerűbb ritmustól a bonyolultabb és gazdagabb ritmusig. Balassánál szinte biztos fogózót adnak magának az ún. Balassa-strófának különböző stádiuma, ezt a formát kétségkívül ő fejlesztette ki, rímben, ritmusban, mind dúsabb és dúsabb tagoltságúvá, a Lucretia-nótától a Csak búbánat-nótáig. Csodáljuk, hogy ezt a fogózót Dézsi az időrend vizsgálatánál föl nem használta.

 

[*] Mint sok mindenben, ebben is helyesebb álláspontot képvisel Szilády, aki a ritmusbotlásokért a gyarló másolót fogja gyanúba. - Éppúgy félreismeri Dézsi a költô pszichológiáját, mikor másutt a szótagszámbotlásokat "tollhibának" tudja be. Ilyen tollhibát igazi költô a legritkább esetben követ el.