Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 6. szám
Csak bújnak ki az aszfaltból s belekóstolnak a levegőbe.
Pipacsok a szeméten. Rügyek, bimbók a gerendarakások
Szurkos tetején, kiket eleven frissé edzett a kátrány.
Kéne a nap! Kéne bizony! Mégis - hogy megnevekednek!
Könnyesen, éhesen, piszkosan, pofonverten, féllábbal örökké
A villamoskerekek alatt: ők a jövő, mely máról holnapra kizsendül.
Ó - gyors rebbenés az utcán, füttyös - kacajos elevenség!
Mosolyog a rendőr, az arca mord, a sisakja-
Hegye mosolyog csak. Terringette - mondja magába
Aztán s vigyáz tovább. A rendre, melyet szemöldökére bizott a város.
Kis rendbontók, ablakbeverő, becsengető lacibetyárok!
Jól van! Jösztök ide körém: mind-mind! Hadd hallom az élet
Meleg csicsogását szátokban-szivetekben! Hadd nyomintok köszönetkép
Jó ropogós barackot ötéves buksi fejetekre!