Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 5. szám · / · Figyelő
Juhász Gyula nyilatkozata után tulajdonképpen mindenkinek bele kellett volna nyugodnia, hogy azt a "Nincsen, nincsen!?" című verset, amelyet pár héttel ezelőtt Az Est közölt, nem Ady Endre írta. Bécsi és szlovenszkói magyar lapokból látom, hogy erről a belenyugvásról egyelőre szó sincs, ellenkezőleg, némi kegyeletes harag keveredik bele a vitába, mintha rossz emberek el akarnának venni Ady Endrétől valamit, ami az övé. Bármennyire inkább szeretek hallgatni, mint beszélni így mégis az az érzésem van, hogy meg kell mondanom, ezt a most felfedezett verset nem írhatta és nem írta Ady Endre. Bizonyítékok:
1. A kézirat. A kéziratnak egyetlen betűje, egyetlen vonása sem Adyé. Az Est facsimilében közölte a verssel együtt Adynak egy levelét is. Össze kell a kettőt hasonlítani. A levélnek minden vonása és minden lehelete: Ady. A verset más írta.
2. Az Adyról szóló, egyre gyarapodó irodalom tele van olyan bosszantó, apró tévedésekkel, amelyek mindössze öt évvel Ady halála után egyszerűen megbocsáthatatlanok. Az Estben annak rendje és módja szerint elmondatott a "Nincsen, nincsen!? keletkezésének a története. Ez a történet sem ment az imprecíz adatoktól. Tévedései között a legfontosabb: Ady Endre, mikor a nagyváradi Szabadság munkatársa volt, se szerződésben nem kötelezte volna el magát rá, hogy minden héten verset ír a lap vasárnapi tárcájába, se de facto nem írt minden héten verset. A napilapoknál nem is volt akkoriban divatos ez a vasárnapi tárca-vers (Koboz krónikáit kivéve). Nem lehet tehát, hogy Ady egyszer elkésett a vasárnapi verssel (soha nem is késett el vele, amikor később a Budapesti Naplóba rendszeresen írt verset) és hogy Pásztor Bertalan az elkésett verset félretette a következő vasárnapra. Pásztor Bertalan barátomat egyszerűen megcsalja az emlékezete.
3. Nem mondom, hogy Ady Endre 1900-ban annak a királynak érezte magát, aminek pár évvel később. De a trónörökösnek minden büszke érzékenysége megvolt benne már akkor is. Aki valaha ismerte Adyt, hogyan hiheti el, hogy ő nemcsak a verse félretételébe nyugodott bele (egy helyi költő versét adtam le, mondja Pásztor Bertalan, már nem is emlékszem, kiét), tehát nemcsak belenyugodott, hogy a versét félretegyék, hanem békésen tűrte azt is, hogy verse a szerkesztői íróasztalon elkallódjék! Örült neki, hogy a verseit könyv nélkül tudom, de féltékenyen számon tartotta, hogy valóban minden sorát tudom-e. Egyébként, ha elkallódott volna egy kézirata, egyszerűen újra leírta volna az elveszett verset.
4. Ady Endrének 1900 táján írt versei az átmenetet mutatják a debreceni versektől az Új versek felé. A "Még egyszer" versei íródtak ekkor. De ezeken a verseken egyáltalában nincsenek még ott azok a külső jegyek, amelyek a későbbi közhit szerint egy Ady-verset jellemeznek. Hogy triviálisan beszéljek, a Nincsen és a Bizony ekkor még nem íródott nagy betűvel. A "Nincsen, nincsen!"-t csak 1905 után lehetett írni. Ezerkilencszáz táján ezt a verset nem írhatta senki, Ady Endre sem.