Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 5. szám · / · Figyelő
Sik Sándor dr., Kiss József utóda a Kisfaludy-társaságban, megírta a magyar irodalom rövid ismertetését. A könyv, a szerző szavai szerint, "egészen széleskörű közönség igényeit óhajtja kielégíteni" s célja, hogy "olvasói megszeressék a magyar irodalmat". Ezt a célt eredeti módon akarja elérni, néhány sorban jellemzi a korokat és az egyes írókat, azután bő szemelvényeket közöl az illető írók munkáiból, úgyhogy a kötetnek több mint a háromnegyed része szemelvény. Az írókról adott jellemzések naivságok gyűjteménye, a szerző úgy látszik, le akart ereszkedni a "széleskörű közönség" ízléséhez, ahelyett, hogy igazi irodalmi és esztétikai szempontokkal vezetné őket. Mindig szuperlatívuszokban beszél s könyve valóságos példatár a melléknevek fokozásához. Szerinte mindenki és minden a legszebb és legjobb, legnagyszerűbb. A XVI. században "keletkezik két legszebb szent énekünk". Balassa Bálint volt a legdaliásabb, levente", Zrínyi Miklós volt "korának legműveltebb embere", Gyöngyösit "tartották a legnagyobb magyar költőnek Magyarországon". A testőrök "a leghíresebb (?) francia és német könyveket lefordították magyarra", "a legsikerültebb könyvecske ebben az időben" a Ludas Matyi. Kölcsey Ferenc "volt abban az időben a legműveltebb magyar ember..." "a legnagyobb magyar szónokok egyike is volt". - "Ebben az időben az emberek legszívesebben olvasták Kisfaludi (talán Kisfaludy!) Sándor költeményeit." - "Ebben a korban írták a legnagyszerűbb magyar színdarabot, a Bánk bán-t." - "A legnagyobb magyar lángelmék egyike Vörösmarty Mihály." "Széchenyi eszméit Vörösmarty költeményei fejezték ki leggyönyörűbben." "Petőfi Sándor nemcsak nálunk, hanem az egész világon a legnagyobb költők egyike." "Vörösmarty és Petőfi mellett harmadik legnagyobb költőnk Arany János." "A szabadságharc utáni évek legnagyobb hatású költője Tompa Mihály." "Kitűnő költő volt a legnagyobb magyar műbíráló" Gyula Pál. Báró Eötvös József "a legérdemesebb magyar emberek egyike" - "a legnemesebb szívű emberek közé tartozott". "Legolvasottabb regényírónk" Jókai Mór. "Jókai az egész világnak egyik legnagyobb mesemondója." "Jókai halála után legkedveltebb regényírónk Mikszáth Kálmán lett." "A legújabb magyar irodalom legnagyobb elbeszélő költője Gárdonyi Géza." "Ma legkülönb regényírónk Herczeg Ferenc." (Már most, hogy döntse el a "széleskörű közönség", melyik igazán a legnagyobb vagy legkülönb a kettő közül?) "A legszebb magyar népszínművet" Tóth Ede írta, "a legszebb magyar néptárgyú színdarabokat pedig" Gárdonyi Géza. "Ma pedig a legjobb és legsikeresebb színműveket Herczeg Ferenc írja, aki ma élő regényíróink között is a legkitűnőbb." A felsőfok ott díszeleg csaknem minden szemelvény jellemzésében, mert mást nem tud mondani az egyes költeményekről, minthogy legszebb, legremekebb, legnagyszerűbb, leghatalmasabb stb. Egyéb megállapításai közül is érdemes egy-kettőt megörökíteni. Kazinczyról azt mondja, hogy "érdemét alig lehet megmérni", "Kisfaludy Károlynak vannak szép költeményei is", Mikszáthról többek közt ezt írja: "Van egy csúnya tulajdonsága is: semmi sem szent előtte. Egy jó ötlet, egy mulatságos tréfa kedvéért kigúnyolja a nagy és szent dolgokat is. De azért nehéz haragudni rá, mert mindent olyan jóízűen olyan kedvesen csinál..." - Mi a regény? Sík Sándor szerint: "A regény hosszabb mű, mely érdekes történeteket mond el magunkfajta emberektől és nincsen versben írva." A könyv végén ismét megmondja, hogy célja megismertetni és megkedveltetni a magyar írókat, s függelékül összeállítja "Mit olvassunk?" Ez az összeállítás nem más, mint az iskolai kötelező olvasmányok felsorolása a tantervből és az utasításokból. Ezen túl az ő szeme nem lát semmit. Sem az irodalom ismertetésében, sem az olvasandó könyvek jegyzékében elő nem fordulnak a mai magyar irodalom igazi nagy értékei, mint Ady Endre, Kiss József, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Ambrus Zoltán, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, hogy csak néhány nevet említsünk.
Így szeretteti meg Sík Sándor a magyar irodalmat a "széleskörű" közönséggel".