Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 5. szám · / · Figyelő
Az arcát nem festi, elmosódik teljesen ez az igénytelen arc a rivalda fényében. Egyetlen mimikai árnyalással sem támasztja alá a táncát és ez művészetének lényegéhez tartozik. Mert Niddy Impekoven táncából majdnem teljesen hiányzik az az elem, amelyből a legtöbb táncosnő táplálja a maga kifejezési eszközeit: az erotikum. Arcjáték nélkül nincsen erotikus tánc, mert a szublimált ösztönöknek abban a felnyalábolásában, amit a táncban megnyilatkozó erotika jelent, a test sohasem önállósíthatja magát az arc mindent összefoglaló mikrokozmoszától.
Niddy Impekoven tánca szűzies tánc. Átsuhan ugyan néha egy-egy szégyenlősen érzéki mozzanat a kompozícióin (a Schumann karnevál-zenéjére táncolt jelenetekben), de ez az a minden világias akarástól elvonatkoztatott édesbús erotika, amely misztikus formatökélybe varázsolva ott rezgett egyszer a Római Elégiák Goethéjében.
De nemcsak azért kárhoztatja teljes szereptelenségére az arcát. Niddy Impekoven sohasem táncol gondolatokat és ezzel közelíti meg legjobban az abszolút tánc fogalmát. Gondolatokat táncolni annyi, mint valami suta allegorizálásba sekélyesíteni a táncot, esztétikai lelkiismeretlenségből fakadó összemosása ez az egyes művészetek határvonalainak, - olyasmi, mint a novellisztikus festészet vagy a festői zene. A tánc semmilyen csábító porgrammatikus elgondolás kedvéért sem szakadhat el a zenétől, amellyel együtt született az ősidőkben. Ne utánérzése, hanem utánteremtése legyen a zenének, atavisztikus ráeszmélés arra, hogy valaha, a fájdalmas szétszakadások idején, tánc és zene egyet jelentettek.
Niddy Impekoven egyetlen mozdulata sem él hiú öncélért, minden rezdülése szuverén teremtővággyal öleli magába a zenét. Ez a teljesen öntudatra ébredt táncolás a legabszolútabb zenével léphetett csak zavartalan frigyre. Niddy Impekoven a legpuritánabb, a legkeresztényibb, a tiszta formavilág felé való ősi sóvárgásban legmagasabbra szárnyalt zenét táncolja igazán tökéletesen, Bachot. Itt levetkezik minden mondain sallangot és föláldozza a közönséghez való behízelkedésnek utolsó lehetőségét is.
Toronymagasságra áll ez a művészet a sűrűn felbukkanó táncforradalmárok és iskolacsinálók spekulatív hazugságai fölött. Niddy Impekoven legyőzte a tánc démonait és ráhelyezte azt minden művészetek fundamentumára, az alázatra és a felelősségérzetre.
Megteremtette a tánc étoszát, szuggesztív varázsának ez az igazi titka.