Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 5. szám · / · Figyelő
Tíz-tizenkét évvel ezelőtt jelent meg először Réti Ödön kis regénye a Nyugat hasábjain, folytatásokban, boldog békebeli évek nyugalmában írt bájos szerelmi történet, amit en famille olvastunk, naivul és meghatottan, szinte ismerősünk volt a drága kis iskolás lány, s gyöngéden aggódtunk sorsa miatt.
Most könyvalakban került elénk, s réglátott kedvesként üdvözöljük, hálásan a szép percekért. A jelen problémáihoz nem sok köze van, talán kissé elmaradt a háború csúnya szakadékain túl, - de üde harmatossága ma is megindító, s nem sajnáljuk tőle a ráfordított időt.
Kis nemzetiségi város, magyar-szerb gyűlölködés a miliő, s ebből a gyűlöletből a magyar tanár és szerb leány romantikus szerelme nyit ajtót a békülés felé, - békesség legyen! - ez a regény szelíd alaptónusa, bizonyára minden tudatos tendencia nélkül.
Van egy pár kitűnő figurája, a züllött iskolaigazgató, fontoskodó, részeges, kéjenc, potyafráter, siralmas, szennyes alak, - de gyáva kísérletei megkerülni az alkohol szirénfokait, talán legjobb oldalai a regénynek. S Vilma, a romlott iskolás lány, aki egy kokott raffinált eszközeivel igyekszik magához szédíteni tanárát, ezek kissé meglepő, de élő jelenetek, egy részlet az igazgató családi életéből, veszekedés, piszok, szegénység, s kilenc éhes gyerek, éles, durva kép, a naturalizmus ecsetje itt festett legelevenebb színekkel. És zamatos iskolajelenetek, mindannyiunk felderülő élményei, iskolás lányok járványos szerelme, s kedves, szemtelen kokettségük a csinos fiatal tanár iránt, kit olyan hamar zavarbahoznak csillogó szemük kereszttüzében, gonosz kis harcaik egymás között, az egy férfi és sok leány motívum, ahol némán, szemek merész játékában pezseg a bonyodalom.
S a szerelem, mely az iskolapadból a katedra magaslatáig emeli piruló tiszta arcát, amit a naiv és ideális fiatal tanár talán még pirulóbban fogad, - virágok és pisztolylövések ösvényén vezetett fiatalos szerelem, kisvárosi pletykák, fegyelmi, névtelen levelek izgalma hálózzák keresztül-kasul Zorka regényét, - s a szép szerb leányt sokáig látjuk még emlékünkben, aranycsipkés lila-bársony ruhájában, fiatal barna homlokán a dacos háromszínű pántlikával...