Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 5. szám · / · Babits Mihály: A vén kötéltáncos
Addig beszélnek: fogom magam
kihozom súlyos aranyrudam
fölveszem táncos cipellőmet
vonom kötelem felhők felett.
Jól tudom, mi van a felhők alatt:
szájas mélységek, szúrós falak.
Mint roncsolt arc a fátyol mögött,
Olyan a táj és rajta a köd.
Szikla kisebzett, föld megrepedt,
Görcs húzza össze a hegyeket.
Borzong a bozót, az erdő fut,
lázas a város, elakad az ut
minden bérc fojtott tűz-csobolyó
vonaglik ágyában a négy folyó.