Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 4. szám · / · Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről

Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről
I.

Húsz esztendővel ezelőtt, 1903 karácsonya körül Kozma Andor, a legkedvesebb magyar emberek egyike, ott sürgölődött-forgolódott egy megszületendő új budapesti napilap főbábái között. Keresztapja is ő lett aztán ennek az akkortájt legmodernebb sajtóorgánumnak, amelyet talán a párizsi Le Journal Kolumbusz tojása-szerű címének bátor megmagyarításával, sokakat elképesztő egyszerűséggel csakúgy "Az Újság"-nak mert elkeresztelni.

Kozma Andor úgy vélekedett, véleménye pedig döntő súllyal esett latba Gajári Ödönnel, az "Az Újság" tulajdonosánál, hogy a közönség bizonyára nagyon kíváncsi az Akadémia, a Kisfaludy- és a Petőfi-társaság felolvasó üléseire. Mindjárt "akadémiai újdondászt" is hozott a laphoz. "Móricz úr fog referálni a tudományos és irodalmi társulatok üléseiről" - így szólt a szerkesztői rendelkezés. Móricz Zsigmond úr - félbemaradt filozopter vagy mi - szaladt is az osztályülésekre, eleinte talán buzgóságból, később már csak sanyarú kötelességtudásból. Majd végül nem is szaladt már, úgy, hogy egy akadémiai nagygyűlésről - borzalom rágondolni - "lemaradt", távollétében zajlott le a világrengető esemény.

Ez a lemaradás megpecsételte róla azt a szerkesztőségi véleményt, hogy Móricz úrból nem is lesz jó újságíró. Mosolyogva lehet ma már ezt a sújtó ítéletet a múltak ködéből felidézni. Mert hiszen Móricz azóta fölényesen bebizonyította - gondoljunk csak például hortobágyi riportjaira és hódmezővásárhelyi tudósításaira, - hogy fél kézzel is élettől párálló, fölülmúlhatatlan riportokat tud papírba metszeni.

Húsz évvel ezelőtt azonban úgy vélekedtek, hogy Móricz úrnak igen csekély esélyei lehetnek a riporteri pályán, még a tudományos és irodalmi riporternek enyhe unalommal szegélyezett útján is.