Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám · / · Komjáthy Aladár: Ábránd és Valóság
S majd jő a Halál
és kegyteli táj
megindul a bűn fia lelkén,
száll néma borún,
csillagkoszorún,
bús élete végzete teltén.
A Rózsa ragyog,
szép, ifju Napok
lángolnak az éteri körben
és sír a sereg,
zúg és kesereg,
vak bánata láza gyötörten.
"Ó! égi király,
szép ifju sirály,
márványdalok ősi vitéze,
ha van kegyelem,
kegyes szerelem,
árasszad e bűnteli népre",
"Oly zűrös alant
s az isteni lant
hő hangja csak álom a földön,
nem olvad a láz,
a hús megaláz
s a föld, jaj! a föld csupa börtön".
"E fénybe vesző
szép, égi mező,
titkos zene habjain ábránd,
a vágy elepeszt,
úgy vonz a kereszt
és szent öröm édene vár ránk".
Így zeng a csapat
míg arra halad
hol isteni trón szine tárul,
hő vágya betölt,
feledve a föld
és szent zene száll ajakárul.
S míg csendül a dal
örök diadal
s fény mámora hull a hívőre
s ki Úr egeken,
földön, szíveken:
fent trónol a Mindenek Őre.