Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám · / · Kosztolányi Dezső: Maupassant
Érjük be mi is azzal, hogy csoda volt, s tovább nem lehet magyarázni sem a művészet eszközeivel, sem egyébbel.
Gaston Vorberg, hannoveri elmeorvos, tanulmányában terhelt voltát hangsúlyozza s ezzel indokolja, hogy olyan sötéten látott s szellemi elborulása előtti munkáiban igyekszik is kimutatni, hogy térnek vissza, a betegség hatása alatt, a dúlt idegrendszer rémei. Csakhogy egészséges ifjúkorában is "szomorú biká"-nak hívták barátai és akkor írta több versét, mely előretükrözi minden leendő szorongását. Le kell mondanunk, hogy testi mivoltában értsük meg őt és el kell fogadnunk a költőt, ki embereket teremtett, föltárta az életet a maga hiábavalóságában, sokkal érzékletesebben, mint a pesszimizmus elvont bölcselői, s állandóan látta a két komor nemtőt, a pogány vágyat és a barbár elmúlást.
Utolsó szava ez: "Sötétség".
[+]