Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám · / · Kosztolányi Dezső: Maupassant

Kosztolányi Dezső: Maupassant [+]
III.

Először versekkel jelentkezett. Érdekes ezeket tanulmányozni. Dallamosságuk vajmi kevés. Csak a szótagszám és rím köti össze a szavakat. Minden sorban egy arcél, minden szakban egy mozdulat, minden fejezetben egy kis történet. Majdnem szétpattan tőlük a vers abroncsa. Maga a nyelvezet nem töredékes, nem ráutaló, nem siető, mint a lírikus álombeszéde, hanem kényelmes, megépített, visszamutató. Semmi szertelenség, túláradás. Ha olykor akad egy-egy szín, - a havas táj, a holdas éj, a verőfényben tobzódó mező leírása, - az ésszerű és természetes, szinte szóról-szóra megtaláljuk leendő munkáiban. Verseiben is alakok szerepelnek, kik esznek, isznak, alusznak, közvetlenül beszélgetnek s ízes kifejezésekkel szalonnázzák mondanivalójukat. "Versek" a kötet címe. Nyugodtan ez is lehetett volna: "Próza". Még pedig jó, keményveretű, maupassanti próza.

Dolgozószobája titkát, a kezdet nyomait itt sem leljük. Előttünk van, készen, a próza mestere. Arról beszél, amiről majd később, az örömről és csömörről, a pusztán és szalonokban, egy diáktréfáról, egy adomáról, melyet biztosan megmarkol, a rémületről, mely háta mögött áll és vállára akarja tenni kezét. Hősei tagbaszakadt, vidám suhancok, melles, bőétvágyú tanyai némberek és ő maga, ki már semmiben, senkiben sem hisz. Ebben a magban ott szunnyad, ami majd megszületik, minden árnyalatával. Hangja, az izgalom pillanataiban is, tartózkodó, józan. Fordulatok nélkül nevén nevezi a dolgokat, nem félve, hogy hatása ezáltal csökken. Érzik az ereje. Művészete majdnem eszköztelennek rémlik.

Ez az egyszerűsége döbbent meg bennünket minden munkájában. Minden a helyén van. Semmiféle műszóval nem férkőzhetünk közelébe. Amit ír, az lélegzik. Bemutatja embereit és magukra hagyja. Mindig bizonyos távolságban van attól, amit mond. Személytelen és tárgyilagos? Nem az. A személytelenség lehetetlenség és a tárgyilagosság nem, emberi tulajdonság. Ellenben a művész el tudja érni ezt a látszatot s közlési formául használja, hogy a tartózkodás, mint feszítőerő, közvetetten, annál jobban visszaverje benső líráját. Följegyezték, hogy gyakran az élet után dolgozott és sok alakja élt, így a Gömböc is. Adrienne Legay személyében. De ez nem fontos. Az a fontos, hogy alakjai a papíron is élnek.

Egyik eddig kiadatlan, 1887-ben keltezett levelében, melyet ebben az évben (1923) fedeztek föl, így nyilatkozik erről: "Épp olyan kevéssé hiszek a naturalizmusban és realizmusban, mint a romanticizmusban. Érzésem szerint ezek a szavak egyáltalán semmit sem jelentenek és csakis arra szolgálnak, hogy az ellentétes vérmérsékletű emberek pörlekedjenek. Nem hiszem, hogy a természetesség, a valódiság, az élet conditio sine qua non-ja egy irodalmi munkának. Az, hogy valamilyen munka van, egy sajátos, meg nem nevezett és meg nem nevezhet dolognak tulajdonítható, melyet észlelünk, de nem elemezhetünk, akár a villamosságot. Ez az az irodalmi fluidum, melyet homályosan tehetségnek, vagy lángésznek nevezünk."

 

[+] Bevezetô tanulmány Maupassant 30 kötetes teljes magyar fordításához, mely az Athenaeum kiadásában jelenik meg.