Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám
Izsó Miklósnak, a felében kettétört magyar tehetségek egyik legnagyobbjának müncheni tanuló-korszakát világosítják meg az alábbi levelek, melyeket Gergely Jenő dr. főorvos úr szívességéből közöl a Nyugat. Megértésük végett tudni szükséges, hogy Izsó hogyan került Münchenbe. Iskolái végeztével kőfaragó inasnak állott be egy rimaszombati mesterhez s miután felszabadult, mint segéd csaknem nyolc esztendőt töltött ott művészietlen durva munkával. De közben nagyon megtanult bánni a kővel. Rimaszombatból Pestre ment azzal az elhatározással, hogy művész lesz belőle. Tanulásra azonban ott sem került módja, mert megint csak kőfaragónak kellett elszegődnie, hogy - apátlan-anyátlan szegény fiú volt - megéljen valahogy. Pestről Bécsbe hajtja a tanulás vágya. Ott is nehéz a sorsa, ott is napszámosmunkát kénytelen végezni. A bécsi műegyetemen akkoriban sok magyar ifjú tanult, kik maguk között jótékony egyesületet alakítottak, az úgynevezett Krajcáros Egyesületet, amelynek az volt a célja, hogy szegény sorsú tehetséges honfitársakat támogasson. A Krajcáros Egyesületnek akkoriban Szily Kálmán volt az elnöke. Izsó megismerkedett, összebarátkozott vele, s Szily mindent elkövetett, hogy barátja számára a Münchenben való tanulást lehetővé tegye. Rávette bajtársait, hogy Izsónak két esztendőre évi 400-400 forintnyi ösztöndíjat biztosítsanak. Ennek a megígért állandó támogatásnak reményében indult el Izsó 1859-ben Münchenbe és iratkozott be ott az Akadémián Vidtmann professzor plasztikai osztályára.
A csalódásokról, melyek a Krajcáros Egyesület részéről érték, híven beszámol alábbi leveleiben. A bécsi magyar ifjak buzgósága hamar alábbhagyott, a havi szubvenció egyre bajosabban és egyre nagyobb késéssel gyűlt egybe. Míg az erélyes és nagyszerű szervezőtehetségű Szily Kálmán Bécsben élt, addig csak csurrant-cseppent Izsónak. Igaz, hogy a Bécsből kapott pénzből már akkor sem tudott megélni és ezért ajánlkozott arra, hogy a bécsi technikusok számára elkészíti Széchenyi István mellszobrát, melyet az ifjak azután majd az akkoriban megépült M. Tudományos Akadémiának ajánlhatnak föl. Munkájáért semmit sem kért, csupán az anyag árának megtérítését. Szily Kálmán, miután barátaival, megtanácskozta a dolgot, elfogadta a fiatal művész ajánlatát, de nem ingyért, hanem 200 forintot kínált neki költségeire és tiszteletdíjul. Szilyt azonban nemsokára tanárnak nevezték ki Budára, és utóda a Krajcáros Egyesületben sem erélyesség, se lelkesség tekintetében nem tudta pótolni, ettől fogva azután Izsó anyagi helyzete még rosszabb lett.
Alábbi leveleit Izsó unokabátyjának, Almási Balogh Béla, akkor harmaczi, utóbb haláláig (1892) putnoki református lelkésznek írta. Balogh Béla mindössze két évvel volt idősebb Miklósnál. A sárospataki kollégiumba együtt jártak és nagyon szerették egymást, ami Izsó leveleiből is kitűnik. Balogh Bélának Izsóhoz írt levelei is megmaradtak, belőlük Szana Tamás is (Izsó Miklós élete és munkái. Budapest, 1897.), Szmrecsányi Miklós is (Művészet. X. évf. 10. l.) idéz. Még 1857-ben, tehát Münchenbe utazása előtt írja Izsónak egy pénzkérő levelére Balogh Béla, hogy nagy sajnálatára pénzt nem küldhet. "Mert mi engem illet, én most a legszegényebb vagyok, egész életemben több az adósságom, mint jövő évi összes jövedelmem lesz... Küzdj te is és tűrj megadólag, nagylelkűleg, ha egykor Isten célhoz segít, annál édesebb lesz szíved öröme..."
Többször megemlékezik leveleiben Izsó József nevű öccséről. Izsó József színész volt. Az Ernst múzeum két terjedelmes kéziratát őrzi, melyekben emlékezése és jórészt képzelete segítségével is, szobrászbátyjára vonatkozó emlékeit jegyezte föl. Az egyik kéziratnak "Epizódok. 1878." a címe, a másiknak nincsen címe. Belőlük merítette Szana Tamás könyvének legtöbb adatát, melyeknek azután Szmrecsányi Miklós alapos kutatás árán végzett tanulmányában (a "Művészet" IX. és X. évfolyamában) rendre megcáfolt, vagy helyreigazított.
1860. március 6-án kelt levelében Izsó Miklós egyebek közt magyar inget és rojtos magyar gatyát kér Balogh Bélától. Magyaros genre-figurák megmintázásához kellettek neki ezek a rekvizitumok. Szmrecsányi közli Izsónak egy Szilyhez intézett levelét, amelyben Izsó jelenti, hogy elkészült a "Puszták furulyása" című szobrocskájával. El is küldi Szilynek Pestre, hogy állítsa ki a műtárlaton, hátha megveszi valaki. "...ez kezdete lesz - írja - a magyar népéletből vett szobrászatnak... Az egész nem nagy, ülve tizenegy hüvelyk magas... A Juhász Marienglasból van, stearinnal beeresztve..." Ennek a kis szobornak két példánya ismeretes: az egyiket Szily Kálmán őrzi, a másikat Szmrecsányi János.
Izsó Miklós alábbi leveleit betű szerinti pontossággal, minden helyesírási furcsaságukkal és pongyolaságukkal közöljük. A helyesírás gyöngéje volt Izsónak, noha Sárospatakon 1840-től 47-ig járt iskolába és mint a hetedik gimnáziumnak megfelelő orátori osztály végzett növendéke került ki belőle, de a sors könyvtől, tudománytól messze vetette, tizenhat éves korától huszonnyolcig durva kézműves munkára kényszerítette és önmaga művelésében mindenképpen akadályozta.
Végül hadd álljon itt Izsó müncheni címe úgy, ahogyan egyik Balogh Bélának címzett levele borítékának hátára jegyezte: "Nikolaus Izsó academicer. Ferkenstrasse No 3".
-
München, mart. 6. 860.
Édes Bélám!
Levelemre nem felelsz mit hozzád a múlt év november 20-án írtam, vagy talán meg sem kaptad? - vagy neheztelsz reám minden nyomorral küzdő s előre törekvő - öcsédre, nem tudom, de leveled nagyon várom. -
Novemberi levelem utolján, e szó állott. - Még kihagytam valamit, ez még azon időbe bizonytalan volt, most teljesült, örömmel írom neked, hogy te is annyira örülj mint én, azt már tudod, hogy akadémikus vagyok hanem azt nem hogy miből élek, haljad hát - a derék Bécsi magyar technikusok 400 pengőt gyűjtöttek össze számomra, hogy tovább képezhessem magamat az akadémiába, havonként kapok én ezen összegből 40 fort de itt tiszta ezüst pénz lévén forgalomba az osztrák pénznek semmi, becse az agio borzasztó nagy így az én havi gázsimból kevés marad, szükséget szenvedek pedig e 400 forintnak egy évig kell tartani. -
Nagyon el vagyok foglalva, igyekezetem határtalan, de szemlátomást haladok is, minek te tudom felette örülsz, kiváltképpen, hogy a régóta óhajtott művészek mekkájába egyszer eljuthattam, rám nézve ez határtalan jó tétemény mert bár reméltem, de szegény sorsomhoz mérve reményemet ezt soha sem hittem volna, egy év ugyan itt tanulmányra felette kevés mert az akadémiai kurzus 6. év de én már eddig is annyira haladtam, hogy ha a jövő évet itt tölthetném, már akkor az eszmék fényes országába modellírozgatnak az az a conponiriskolába léphetnék, ó ha meg ezt nekem az Isten meg hagyná érni. Az itteni újságokból sok Kazinczy ünnepéjekről, s alapítványról, akadémia házáról olvasok úgy látom, hogy ez az egész országot át villanyozta, számára tudom emlék szobrot fognak állítani, - hogyha konkurálni lehet rá nekem is van eszmém hozzá, hogy ha a kivitellel párosul mindenütt megállhat, remélek, mindig remélek.
Ittlétem óta modellíróztam Cicero, egy római szenátor, Adonis, mellképét, egy ifjútestet a küzdő lábszárát, a medieci Vénuszt, és jelenleg pshihet, tanáromtól már több ízbe meg dicsértettem.
Jelenlegi állapotomat látod, reményem egy része teljesülőfélben de szegénységgel küzdök, ne hagyj el ez epocháját számláló életem perceibe most kell előre törnöm, hogy kiléphessek a világ elé, ha könnyen teheted segíts néhány forinttal havonként, vagy időszakonként, hogy pótolhassam szükségeimet, ha napszámoskodhatnék nem volna szükségem segítségre de az akadémiát nem lehet félnapra sem elhagyni és azáltal célomat sem érném.
Jósi öcsémről keveset tudok - Salvi olasz társaságába van Húsvétkor Bécsbe valamelyik színpadon fölfognak lépni. -
Még egy dologra kérlek, küldjél nekem egy magyar patyolat inget és gatyát mit Gömörbe a magyar legények s kocsisok viselnek, az ing bő hosszú ujjú legyen a gatya szinte bő és rojtos, nekem erre itt nagy szükségem van, modellírozni akarok valamit a Magyar nép életéből ez hozzá elkerülhetetlen szükséges mivel a redőzetet különösen, a természetről kell készíteni ekkor érdemli az eredeti nevét, remélem nem veted meg kérelmemet.
Most pedig az ég áldása legyen rajtad szerető szüleidnek mély tiszteletemet küldöm. Mali húgom s férjét csókolom, ezen kívül minden jó barátot. - Gyoni - Flaskó urakat üdvözlöm.
Légy boldog kívánja szerető öcséd
Izsó Miklós
Levelem címe akadémi in bildenden Künste. München.
München, május 6. 860.
Kedves Bélám!
Válaszommal kissé tovább maradtam el mint kívántam volna, minek oka a Bécsből várt levél volt. Tegnap el is érkezett a derék teknikusoktól és Józsi öcsémtől, s így most írhatok sorsomról mi nem a legkedvezőbb. Az akadémiai tanár augusztus végéig tart itt, de nem tudom, hogy bevégezhetem-e bizonyosan mivel Bécsi pártfogóim által gyűjtött pénzösszeg nem gyűlt be egészen, de különösen oka ennek a felette nagy adó, ami itt létem óta mindig fokozódik, hónaponként kapván a pénzt, aszerint váltják Bécsbe fel minden száztól egész hónapi élelmemet veszítem el, az pedig hogy még szűkebbre szorítkozzam jelenlegi állásomnál lehetetlen, határozottan ugyan a Bécsi levélbe nincs ki téve de értenem kell belőle, szándékom volt a két hónapi szünidőt is itt tölteni ti szeptembert és októbert, a tanáromnál tanulva folytonosan de ezen kérdés van a levélbe, hogy hol szándékozom a szünidőt tölteni, mondja tovább hogy jó lenne pestre lemenni, talán valaki pártfogolna, de olyan nagyszerű hazai érdekek mellett mikkel most a nemzet minden egyes tagjai foglalkozik egyéniségem háttérbe szorul, később remélem, hogy lenne belőle valami, de már akkor nekem is késő lenne, de más részről mit csinálnék pesten úgy mint végzett tanulmányú még nem szerepelhetnék mennyi költség azúton és honnan. Szándékom innen Berlinbe menni, munkát keresni hol szinte híres akadémia van, hogy itt maradhatnék mint munkás arra nézve itt semmi remény, nagyon kevés a munka s rosszul fizetnek ki nem tarthatnám magam, Berlinbe pedig most a leghíresebb mesterek vannak, kiképeztetési reményemet ezekhez kötöm.
Említetted édes Bélám hogy egy segély gyűjtést kíséreltél meg számomra, adná Isten de mint feljebb említettem a nagyobb Hazai dolgok erre nézve most nagy akadályok, hát még a pénztelenség de mind ezek mellett nem csüggedek = most már biztosabban nézek a jövő elé mint a múlt évben, remélek, remélek.
Jósi öcsém a Bécsi opera színház deszkáin dúdolja szenvedésit, Salvi ének tanár szervezett egy társaságot három hónapra hova őt is szerződtették 22 forint havi fizetésért, ez az összeg nagyon kevés az igaz mert e mellett nem dolgozhat mint asztalos, levelébe éppen pénzt kért tőlem de én egy krajcárral sem segíthettem írja tovább, hogy a három hó letelte után vissza tér előbbi pályájára mivel felette sokat éhezik. - Nem is csoda 22 forintból hónapon át Bécsbe élni, ruházkodni, szállást fizetni az előadások nagyon szépen sikerülnek, első fölléptével mint török basa szerepelt, különös hogy kis korunkba őt odahaza mindig török basának csúfoltuk.
Írod, hogy házasulandó vagy sok szerencsét áldást kívánok hozzá. Jövő leveledbe hogyha még nem késő említsd meg esküvődet, mikor fog tartani, had legyen azon nap öröme az enyém is, kiürítvén egészségeteket boldogságtokért egy pohár bort, bár távol vagyunk is mindamellett veletek leszek gondolatba.
Nehezen várom a kért inget és gatyát bár küldhetnéd minél előbb erre nézve Máli húgom tehetne lépéseket vagy ha ezt nem is súgd meg neki, hogy ha vászna van készítsen számomra egypár lábra valót mert mit Bécsbe szereztem, maholnap elkel válnom tőle és min venni nem tudok.
Az előbbi levelembe kért ingnek és gatyának valódi magyar jellegűnek kell lenni széles lobogós ing rojtos bő gatya.
Szerető szüleidnek forró tiszteletemet küldöm, Máli húgom, s férjét minden rokonokat, s szerető barátokat együttvéve tisztelem csókolom, az ég áldása legyen rajtad kívánja szerető öcséd
Izsó Miklós
Leveledet mielőbb várom
Levelemet így -
akademi der bildenden künste
München.
München Június 12. 860.
Kedves Bélám!
Felettébb ellehetsz foglalva, hogy mind ez ideig válaszodat a várván vártat nem vettem, vagy talán levelemet megsem kaptad még mit én 8-i májusba írtam hozzád? Mit különben nem remélek, - igazán megvalva szeretnék már tudni rólad s a rokonokról akik olyan távol vagytok tőlem, megházasodtál már?
Írok neked, most egy kevés öröm hírt mit te már úgy hiszem tudsz is, Széchényi mellképét fogom faragni az akadémia számára, amit a Bécsi Ifjak pártfogóim faragtatnak velem indítványozásom útján, megírtam a múlt hónapba nekik, hogy a legrövidebb idő alatt készleszek márványból előállítani, nem kívánván több díjat érte, mint amennyiért a márványt veszem, tőlük a választ meg kaptam már e hónapba talán a pénzt is, hogy márványt vehessek. Így a jövő hónapba hozzá is fogok a nagy Férfiú mellképfaragásához mivel október végéig már pesten kell lennie. Rám nézve e mű - nagy befolyással lehet, akarom minden áron ez áldozatot megtenni mi nekem pénztelen szegénynek felettébb nehéz feladat, augusztusig biztosítva vagyok a Nemes Ifjaktól, de azontúl nem. Így nehéz lesz élnem október végéig mire a képet elkészítem, ez lesz az első mű amivel föl akarok lépni, dehogy ki vihessem segítségedért folyamodok most csak most segíts, az aláírási ívet nem tudom megnyitottad-e már részemre mit ígértél, fog-e ez sikerülni, nem tudom, de most nekem csak 2. hónapi élelmi pénzre volna szükségem, hogy szándékom kivihessem. Ne hagyj el ha teheted károdnélkül, segíts rajtam, most fogadnom kell egy ahhoz alkalmatos szállást ahol dolgozhatok ez is sokba fog kerülni. - Előttem reményem szerint fő dolog az, hogy a jövő évre is remélhetek segítséget ha e művet befejeztem, vagy más több megrendeléseket a Honból mi jövedelmezni fog annyit amiből fönn tarthatom magamat s egyszersmind tanulhatok is. Leveledet várom teljesítheted e kérelmemet, különben kölcsön fogok pénzt fölvenni ha lehet.
Kérelmeim nagyon sokak, az említett magyar inghez és gatyához, szeretném, ha azon aggteleki barlangból hozott csepegő kő darabot is bepakolnád, mit te Szombatboli távozásomkor Serkébe vittél, nevezetes dolgot szeretnék belőle faragni. Harmat és München között az igaz, hogy nagy a távolság, de vasutakon jön mindenütt így megrövidül emellett nem is olyan nagy, sokba nem kerülhet 25-30 forrt, ha teheted kérlek. -
Szeretett Szüleidet szívemből üdvözlöm ezen kívül - minden rokonokat, ismerős - Barátokat, - Málit s Férjét, az ég áldjon meg, ölel csókol szerető öcséd
Izsó Miklós
München, Július 22. 860.
Kedves Bélám!
Régen nem tudok rólad semmit hogy és mint vagy gondolom nagyon el vagy foglalva, a már két ízbe küldött levelemre nem is válaszoltál, mit én hozzád május 8-án és június 12-én küldtem. Remélem, hogy mindkettő kezedhez jutott, felettébb várom a kért inget és gatyát és az általad ígért segélyt, nagy szükséget látok, egy hét óta már Széchenyi mellképén dolgozok, és szeptemberbe be akarom fejezni, ha Isten segít, aztán pestre leküldeni, márványra, dolgozó eszközökre számításomon kívül kellett pénzt kiadnom, most egy pénzem sincsen, Légy olly jó ezen a soraimra rögtön válaszolni mibe van az általad indított segély, hallgasd meg kérésem mit közelebbi levelembe írtam, segíts annyival mennyivel lehet.
Szerető szüleid tisztelem. Malit, férjét csókolom - valamint minden rokonokat, s barátokat szintén. - Isten veled, ölel szerető öcséd
Izsó Miklós
München, október 20. 860.
Szeretett Bélám!
Valahára időt vettem magamnak, hogy számodra sorsomról valamit írjak, mi valóban egy darab idő óta nagyon megnehezült, pénzem nem lévén kénytelen voltam a Széchényi mellképpel fölhagyni és máshol munkát keresni, hogy élhessek remélvén, hogy egy pár forintra teszek szert így. Később befejezhetem, kaptam ugyan munkát mit már jelenleg be is fejeztem, de pénzre nem tettem szert - azonban néhány nappal ez előtt segítséget kaptam egy Barátomtól, most már biztos befejezhetem, ezenkívül még reményem is van jövőre nézve, hogy itt maradhatok ha sikerül örömmel foglak tudósítani.
Nem is képzeled azt az örömöt amit a küldött magyar ingek s gatyával nekem szereztél, örömöm hasonlított valamit a gyermek öröméhez, akit apja a legkedvesebb vásárfiával lep meg, midőn fölbontottam azonnal levetettem németes öltönyömet s helyette a magyaros inget s gatyát öltöttem fel s aludni csak nem egész éjjel nem tudtam örömömtől mely valóba határtalan volt. Ó köszönöm nagyon köszönöm e nagyra becsülendő figyelmedet szeretett Nődnek úgy mint neked.
Írod, hogy Máli húgom férje folytonos betegséggel küszködik, valóba szomorú helyzet lehet, szeretnék tudni sorsáról körülményesen, de én nem tudom, hogy mióta elváltunk irányomba nagyon meg hidegült, vagy éppen levél írási (így!) hanyagságba sínylik ő is, háromszor írtam neki mióta nem láttam, soha egy levelemre sem felelt, én mondhatom hogy nem írok ha ő nem ír, fájdalom, hogy így van, én több ismerőssel barátokkal vagyok így, ki levelemre nem felel nem írok neki többet, ki így tesz az nem ismeri a művelt világ szokásait, különösen pedig Magyarország nagyon meg van róva ezen dologba, kérlek ha módodba lesz figyelmeztesd húgomat erre.
Köszönöm szeretett Édes Anyád figyelmét úgy mint a tiédet is, akik részemre mindent tennétek, ha az Isten módot adott volna benne, meg elégszem én azon öntudattal, hogy van egy szerető rokonom, aki irányomba így érez. Volnék én iparos lehet, hogy már jóllétnek örvendhetnék de az én pályám borzasztó rögös, különösen Honunkba föllépni a mostani legnehezebb dolgok közé tartozik, mind emellett törekvésem reményem még kifogyhatatlanok, bár szenvedésem két életre is sok, de még eddig meg nem tántorodtam - remény, - remény!
Samu öcsédről soha sem írsz hol és hogy van. Jövő leveledbe írj róla valamit ne maradj leveleddel sokáig, én is tudósítani foglak sorsomról, most pedig az ég áldjon meg szeretett Nődet tisztelem valamint szeretett szüleidet is. - Ölel szerető öcséd Izsó Miklós.
Málit, Férjével együtt csókolom. -
Majd el is feledtem a Széchenyi mellkép November közepén lesz pesten.
München. December 10. 860.
Kedves Bélám!
Ismét küzdelmes életemről írok, biztosítva vagyok ez évre is a Bécsi Ifjúság pártfogásából, a pénzösszeg kevesebb mint a múlt évbe volt, de még ezt felényire kevesbíti meg az átkozott adó. Mi még naponként följebb följebb hág, itt maradásom tökéletes lehetetlenség, pénzemet havonként kapnám, de még eddig múlt hónapi levelemre feleletet sem kaptam, nem hogy pénzt. Borongós időket élünk nem tudom mi történt az Ifjúság között, most írok éppen Bécsbe, hogy útiköltségem fedezésére küldjenek néhány forintokat, hogy a telet legalább Honunk valamelyik zugába tölthetném tavasszal aztán változván hitem szerint az osztrák pénz értéke, igénybe veszem ismét az Ifjúság pártfogását, vagy itt vagy más akadémiába töltve még el fél vagy egy évet, addig pedig oda haza studiomokat csinálnék magamnak a magyar nép életéből, hogy azt fölhasználva tervezhetnék valamit s haszonnal eladhatnám, tervem ez be fog e teljesedni felette a kérlelhetetlen sors fog határozni. -
Befejezve egészen a Széchényi szobrot, a múlt hónap 14-én küldtem pestre még eddig azt sem tudom, hogy és miképpen érkezett meg, mivel levelemre semmi választ nem kaptam. Felette nyugtalan vagyok, a munkához semmi kedvem el kezdtem tervezni egy magyar Juhászt de mit egy nap csinálok másnap elrontom, órám is a zálogházban, néhány forint adósságom is e mellett itt még nem is napszámoskodhatom mivel munka - nincs - így egyik rossz gondolat a másikat űzi borúra sötétség jön, mond csak mitevő legyek, hol van egy biztos pajzs mely a még jobban közeledő ínség ellen meg óvna, - meg várom az Ifjúság segítségét és itt hagyom Münchent. -
Szeretett Nődet, úgy mint Szüleidet tisztelem. - Írj egy pár sort, újévig úgy hiszem itt maradok a netaláni esetben tudósítani foglak. Isten veled, ölel szerető öcséd
Izsó Miklós
Bécs. Május 6. 861.
Szeretett Bélám!
Tegnap érkeztem meg hátra hagyva adósságom egy részét. - Helyzetem most még egészen bizonytalan, szeretnék több Juhászokat önteni, hogy így pénzhez jutva, ismét beléphetnék valamelyik akadémiába befejezni a még hátralévő természeti tanulmányaimat.
Vetted e múlt hónapba írt levelemet, tarthatok-e igényt abbeli kérelmemre, kérlek felelj a legrövidebb idő alatt.
Szeretett Nődet tisztelem a szeretett rokonokkal együtt. Isten veled, szerető öcséd
Izsó Miklós
Levelemet küld post restant
-