Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám · / · Babits Mihály: Könyvről-könyvre

Babits Mihály: Könyvről-könyvre
Shakespeare fordítás

Könyvről-könyvre... egyszer el kell jutni Shakespearehez is. Az új magyar Shakespeare-fordítás eszméje küszöbön áll, s talán nem haszontalan, ha itt közzéteszem azt a tervezetet, melynek alapján - a mai pompás műfordító-gárdával - a grandiózus tervet megszervezhetőnek és megvalósíthatónak látom. Ezt a tervezetet a Színpadi Szerzők Egyesülete által az új Shakespeare-fordítás előkészítésére kiküldött bizottság megbízásából készítettem, s úgy gondolom, hogy nyilvánosságra hozatala elősegítheti azt a megvitatást és kiegészítést, melyre mindenesetre rászorul.

Íme a tervezet:

"1. A fordító, mikor a fordítást vállalja, egyszersmind aláveti magát a fordítás egysége érdekében megállapított elveknek. Aláveti magát a szerkesztőnek is, oly értelemben, hogy ez elvek alapján tett esetleges megjegyzéseit meghallgatja és lehetőség szerint tekintetbe veszi, mind azonáltal joga van fordításához minden pontban ragaszkodni, s a szerkesztő a fordító tudtán és akaratán kívül a szövegben semmi változtatást sem tehet. Mégis ha a fordító a megállapított elvektől olyan mértékben térne el, mely a fordítás egységét feltűnően veszélyeztetné, a kérdést a bizottság döntése elé viheti, melybe ez alkalomra az összes fordítók egyenlő szavazati joggal meghívatnak.

2. A fordítónak nemcsak joga, de kötelessége is mindenütt ahol a régi fordítás valamely helynek egyedül helyes vagy lehetséges megoldását eltalálta, ezt a megoldást átvenni, s a külföldi Shakespeare-fordításokat is mindenképpen felhasználni.

3. A fordítás mindenütt pontosan az eredeti formában történik. Ahol a prózai szövegben csak egyetlenegy verssor vagy töredék fordulna is elő: vagy megfordítva, a versek között egy prózai kiszólás, a formának ilyen pillanatnyi kiugrásait sem hagyjuk figyelmen kívül.

4. A versek sorszáma feltétlenül megtartandó. A félsorok, félsorok maradjanak. Az enjambement-ok, melyek Shakespeare egyes korszakait annyira jellemzik, lehetőleg pontosan utánozandók.

5. Mindenütt, ahol az eredetiben rím van, legyen rím a fordításban is - és sehol másutt. Ugyanez áll általában a költői díszekre, pl. az alliterációra is.

6. A színművekbe beszőtt dalokat is pontosan az eredeti versmértékben adjuk vissza.

7. A fordítás nyelve és verse sima és zengő legyen, ahol az eredetié az, s rögös maradjon ahol az eredeti rögös. A blank vers szótagszámát csak ott és olyan mértékben változtatjuk ahol az eredeti. A verssorokban a nővégződésűeket csak kivételesen alkalmazzuk és sűrűbben csak ott, ahol az eredeti is sűrűbben mutatja: pl. a Felsült Szerelmesekben. Rímes helyeken a hím- és nőrímek teljes pontossággal betartandók.

8. A régies nyelven írt részeket - pl. Gower szavait a Periklesben - diszkréten archaizáljuk az Arany-féle Hamlet-közjáték mintája szerint.

9. A népies stíl és magyarosság túlzásaitól óvakodunk, főleg ott, ahol az az eredeti stíljétől távol áll.

10. A kifejezés merészségétől nem riadunk vissza. A költői merészséget inkább lefordítjuk szóról-szóra, bármilyen szokatlanul hangzik is, mintsem hogy a "magyar így mondaná" örve alatt megszelídítsük és savát-borsát vegyük.

11. Nincs helye erkölcsi vagy ízlésbeli szelídítésnek sem. Ez legfeljebb a színpad joga.

12. A félmúlt használatát elvileg nem zárjuk ki, de sohasem használjuk azt a vers kedvéért, csupán ahol a hangnem indokolja.

13. A prózai, főleg az élces jelenetek könnyűségét, természetességét és szikrázását lehetőleg megőrizzük, s a filológiai hűség leple alatt ezeket nem nehezítjük vagy tudákosítjuk el. Shakespeare példájára nem riadunk vissza az argótól, az idegen szavaktól stb. sem.

14. A játék gyakran fontosabb az értelemnél. Ilyen helyeken a játékot fordítjuk. Az ilyen helyekre a szerkesztőt különösen figyelmeztetjük, hogy filológiai ellenvetéseit megtehesse, melyeket azonban nem tartozunk okvetlen döntőknek elfogadni.

15. A szójátékokat magyar szójátékkal helyettesítjük.

16. Minden körülmények között figyelünk a szöveg érthetőségére. Csak ott szabad homályosnak lenni, ahol Shakespeare nyilvánvalólag szándékosan homályos.

17. Francia, latin, olasz idézeteket vagy szavakat az eredeti nyelven hagyunk.

18. A Sir-t uram-nak, a Mylord-ot azonban Mylord-nak fordítjuk."