Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Figyelő
Borly uram, Inokay grófék kasznárja, aki ellopja gazdája vagyonát, hogy megmentse annak gyermekei számára, egyik legkedvesebb alakja Mikszáth Kálmán derűs világának. Megvan benne a jó ötletek halhatatlansága s megörökítően jellemzi azt a kort, Mikszáth Kálmán korát, melyben a magyar író szerencsésen alkalmazkodott az akkori magyar hajlandóságokhoz, nem nézni az élet mélyére, nem hallani meg a földalatti dübörgéseket, nem látni a ruha alatt a szívet s nem figyelni a szavak mögött a vér lüktetésére, - inkább szép, békés szíveket hazudni-álmodni a szédülő mellekbe és az andalító poézis hímes palástját borítani a testek lefoszló ruháira. Mikszáth Kálmán kora nem az igazság, hanem a mindenáron való, csakazértis béke és nyugalom élete volt. Mosolyt, nem gondokat! Derűt, nem töprengést! Álmokat, nem valóságot, megszépített tegnapot, nem feltárt mát és megidézett holnapot!
A magyar temperamentum, ha irodalomra gondol, egyébként is előszeretettel hajlik erre a sziruppal édesített életre. S észre kell vennünk, hogy a háború, forradalom és ellenforradalom kimerítő trilógiája után a magyar közönség, sőt az írók egy tekintélyes része is valami csendes biedermeierre vágyakozik, könnyű mesékre, melyekből hiányzik a kint folyó élet minden lávája, szelíd és kedves genreképekre, melyeket aranykeretbe foglal egy tehetség bölcs mosolya. Innét van Jókai felújult divatja, könyvben is, színpadon is, s ez a hangulat vezette el nyilván Harsányi Zsolt nagy színpadi tehetségét Mikszáth regényéhez.
Semmi sincs távolabb Mikszáthtól a drámaiságnál. A legepikusabb magyar írók közé tartozik, aki szétfolyó akvarellel festi meg témáit, minden gondolata és érzése pedig szinte menekül a kiélezett drámai ellentétektől. "A vén gazember" meg éppen a kompozíciótlanabb, szétesőbb műveihez tartozik. Harsányi nagy színpadi érzékét dicséri, hogy ebből a szétfolyó, epikus anyagból három kedves és hatásos felvonást tudott összesűríteni. Darabjának tengelye a minden lopáson át, önfeláldozóan becsületes kasznár, aki megható erővel szorítja magába titkát s inkább magára zúdítja a becstelenség vádját, de csak a síron túlról küld magyarázatot. Körülötte sok kedves mikszáthos figura tipeg-topog, jól esik látni őket, jól esik tiszta szívéletüket magunkba lélegezni. Lépten-nyomon mikszáthi ötletek bugyborékolnak s Harsányi Zsolt dicséretére kell megemlítenünk, hogy ezek az ötletek nem is mindig a regényből szálltak fel a színpadra, hanem, miként Borly gazdaasszonyának (Rákosi Szidi) harangoztatását gazdája lelkiüdvéért, Harsányi költötte őket a kongenialitás észrevétlenségével.
Aztán meg a színpad nemcsak a dráma, hanem a jó szerepek világa is. Harsányi "Vén gazember"-e nagyszerű szerepet ad Rózsahegyi Kálmánnak, akinek egyszerű eszközökkel élő mélysége itt monumentalitássá növekszik.