Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei

Gyulai Pál kiadatlan levelei
40.

Kolozsvár, október 5-én, 861.

Méltóságos Grófné!

Kegyelmes Asszonyom!

Már több két hónapjánál, hogy mindennap szándékozom megköszönni Excellenciádnak nőm és gyermekeim iránti részvétét, azonban nem mertem eddig Excellenciád szeme elébe kerülni, míg azt, a múlt őszén reám bízni méltóztatott, el nem igazítom. E bizomány a Beder címer volt, melyet Mikes Sándor úr, az erdélyi főkormányszék levéltárnoka megkeríteni s mindennap átadni ígért és melyet mégis csak tegnap adott át. Végre valahára itt zárva küldhetem, meg van rajzolva, hogy a festők kivehetik belőle a színeket. A Beder nemzetség fáján ott áll az a Beder Ferenc is, ki Excellenciátokkal közel rokonságban van, mi cáfolhatatlanul bizonyítja a címer valódiságát. Bocsássa meg Excellenciád, hogy olyan későn küldöm nem a magam hibája s egyszersmind szolgáljon mentségül annak, hogy csak most írok.

Mind feleségem, mind gyermekeim, hála istennek jól vannak. Szegény feleségem ezelőtt egy hónappal annyira elgyöngült, hogy tovább nem táplálhatott s kénytelenek voltunk dajkát fogadni. Most már ő is jól van, a fiú pedig, kit Kálmánnak kereszteltettünk, olyan izmos és erős, hogy jóval túltesz az atyján. Az Excellenciád keresztleánya, Aranka Júlia, már beszél s olyan élénk és hamis gyermek, hogy aggódnom kell, nem lesz-e belőle írónő? Akkor az írónők átka csakugyan betelnék rajtam. Már ki tudja mondani az Excellenciád nevét s megismeri arcképit is, mely ott függ asztalom felett.

Ami engem illet, mind azon töröm fejemet, vajjon felköltözzem-e Pestre vagy ne. Barátaim biztatnak, apósom unszol, és a Pestről kapott utóbbi tudósítások nyomán félig-meddig elhatároztam magamban, hogy a jövő évi júliusra csakugyan felköltözöm. Szállást apósom szívességéből nyerek, jövedelmem lesz annyi, mint itt s ha szorgalmas leszek, több is. Valóban ez örvendetes változás fog lenni reám nézve. Már annyira meghonosultam Pesten, hogy fájt távoznom, ott vannak legjobb barátaim, ott az irodalom központja, s amit felednem nem szabad, ott ismét élvezhetem Excellenciátoknak reám nézve annyira becses társaságát.

Feri grófot vártuk Erdélybe. Nem jött. Most halljuk, hogy Olaszországban utazik Horvát Árpáddal. Adja isten, hogy Excellenciátok mindazt visszanyerjék benne, mit Tamásban vesztettek.

A grófnő ő Excellenciáját üdvözölve, Excellenciád kezeit feleségemmel együtt csókolva,

mély tisztelettel

Gyulai Pál