Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
München, november 7. 856.
Méltóságos Grófné!
Excellenciás Asszonyom!
Tamás gróf egészségi állapotáról a legjobbat írhatom. Mindeddig csak egy kis náthája volt, mely alig tartott két napig s tegnap tökéletesen elmúlt. A Schleimfiebertől már kevesebb okunk van tartani, miután két-három héten átestünk. Egyébiránt orvosról már gondoskodtam, két homoeopatha orvost ajánlottak nekem, mint Münchenben legjelesebbeket: az egyik dr. Schlosser, a másik dr. Puchner. Bízom istenben, hogy nem lesz szükségünk rájuk. München magasan fekszik, levegője éles, mi jól hat az idegekre s csak a gyöngemellűekre nézve egészségtelen. Ez csak nem fordul elő Tamás grófnál. Ő most is olyan egészségesen néz ki, mint Bécsben, igen mértékletes és rendes életet él. Kedélye is elég vidám. A leckék csak 10-én kezdődvén, a napot olvasás és énekléssel tölti s látogatást tesz hol Buttleréknál, hol az itt levő erdélyi úrhölgyeknél, Bornemissza báróné és Bethlen grófnénál, kik Mikes gróf beteg leányát jöttek látogatni. Ez úrhölgyek nem győzik nekem eléggé dicsérni Tamás gróf udvariasságát és szívességét.
Valóban Tamás grófra a társaság mindig legjobb hatással van. Ezért újra merem ajánlani, hogy mind az udvarba, mind a nevezetesebb családokba bevezessék. Itt az úgynevezett nagyvilági élet nem olyan költséges, mint Berlinben, s kevesebb alkalom nyílik szükségtelen költségekre, még akkor is, ha valaki hajlandó rá. A kaszinóban itt más hangulat uralkodik, mint Berlinben, a követségi urak is egyszerűbbek s az ebédadások nincsenek divatban.
Az itteni társaságot jótékonyabbnak hiszem Tamás grófra nézve, mint a berlinit, mert itt kényszerülve lesz szeretetreméltóságát és tehetségét inkább kifejteni, mint ott. A berlini nagy kör, ott inkább elenyészik az ember, ez szűkebb, inkább van a világ szeme az emberre fordítva, mi mindig felkölti az ambíciót. Attól itt kevésbé tartani, mint Berlinben, hogy a nagy világba járása kártékonyan hat tanulására. Itt bált leginkább csak az udvar és a követségek adnak, aztán az órákat úgy rendeztem el, hogy nem jöhetnek összeütközésbe a mulatságokkal. Szóval, ha akar Tamás gróf tanulni, mihez hajlandóságot mutat, a mulatságok mellett is elég ideje van rá, s hogy a jó társaságban találja fel mulatságait, mindennél inkább óhajtandó.
Tamás gróf pénzügyi tervének okairól akarom tudósítani Excellenciádat. Méltóztassék soraimat nyugodtan és felindulás nélkül olvasni végig. Még ahogy a dolog áll, kevés abban a kedvetlenítő s örömest eltitkolnám Excellenciádtól, ha nem félnék, hogy kötelességem ellen cselekszem. De egyszersmind kérem Excellenciádat, méltóztassék mindazt, mit előadó vagyok, nem közölni Tamás gróffal s a hozzá intézendő leveleiben távolról sem célozni rá, mert akkor Tamás grófnak minden bizalmát elvesztem s haszon nélküli kísérőjévé válom. Kérésem talán merész, de amint alább látni fogja Excellenciád, megfontolt, s csak azon időig terjed ki, míg jótékony hatásúnak látszik, azontúl nem, s akkor Excellenciátoknak természetesen bele kell elegyedni a dologba.
Mint tudja Excellenciád, Tamás gróf eljöttünkkor kedvetlen volt. Az úton megkíséreltem kitudni a kedvetlenség okait, de csak annyit tudhattam meg, hogy pénzügyi tervének el nem fogadása kedvetleníti. Drezdában találkozván West úrral, egészen jó kedve lett s én azt hittem, hogy csak szeszély az egész. Azonban Münchenben mindjárt az első nap azt kezdte nekem beszélni, hogy Theindl urat ide szándékszik hozatni Pestről, minthogy azt neki Pesten megígérte. Az egész terv helytelenségét hosszan kifejtettem előtte s ajánlottam módot, mely által ígérete alól könnyen s becsülettel kimenekülhet. Ő elfogadta ajánlatomat s írt Theindlnek az általam ajánlott értelemben. Ezzel tisztában voltunk, de azt mind nem tudtam megfogni, hogy folyvást takarékosságról beszél, pénzügyi terveket készít, mert sok pénzre van szüksége. Végre közölte velem tervei okát. Elmondta, hogy Miss Mary által a nyáron 200 vagy 250 pftot vétetett fel kölcsön nem tudja kitől, mit három hónap alatt vissza tartozik fizetni. Hogy mire költötte el a pénz egy részét, mert nyilatkozata szerint a pénz másik része még keze közt van, nem mondta meg nekem, nem is tudom, mert Pesten és Bécsben keveset voltunk együtt. Tervet ajánlottam neki, hogy adósságától mielőbb megszabaduljon, elmondtam, hogy az ilyen ügyek milyen rosszul hatnak a kedélyre s milyen veszély fenyegeti az embert, aki csak félig meddig is az uzsorások körmei közé kerül. Ő azt mondta, hogy ha a gróf elfogadja tervét, hamar lefizetheti adósságát. Megérkezvén a gróf ő excellenciájának levele, mely szerint a Tamás gróf költségeire, a mestereket kivéve, nem lehet többet fordítani 250 ftnál havonként, lemondott tervéről, mint olyanról, mely nem létesíthető. Most már sürgetni kezdém, hogy adóssága ügyét mielébb intézze el. Kértem, hogy legyen velem nyílt s vallja be, mennyi pénze van. Számítást tettünk s kijött, hogy a kezei közt levő pénzből s kiveendő októberi hópénzéből az adósság kitelik. Kértem, hogy tüstént küldje el az összeget, ő azt mondta, hogy messze van a határidő még s jó, ha az ember kezében pénz van, azonban arról biztosít, hogy adósságát a kitűzött időre letörleszti, annyival inkább, mert Miss Mary bajba esnék, minthogy a hitelezőnek csak egyedül rajta van joga keresni pénzét.
Íme így állnak a dolgok. Nekem az a véleményem, hogy várjuk be, míg Tamás gróf maga teszi jóvá ballépését, kifizetvén adósságát, mit könnyen a maga megerőltetése nélkül tehet. Ha vonakodnék ezt tenni, méltóztassanak Excellenciátok beleelegyedni a dologba, de addig maradjon a dolog titoknak. Mindig tartottam attól és tartok most is, hogy kényes helyzetemnél fogva előbb utóbb elvesztem, Tamás gróf bizalmát s akkor nem tudom, miért legyek mellette?
Bocsássa meg Excellenciád, hogy az idők kellemetlenségeit kénytelen valék leveleimmel is növelni. Én minden jót remélek, remélem, hogy az egész dolgon szerencsésen átesünk és Tamás gróf nem egy hibával lesz gazdagabb, hanem egy tapasztalattal, mit adjon isten!
Csókolom kezeit s maradok mély tisztelettel
Excellenciádnak
alázatos szolgája
Gyula Pál.