Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
Berlin, máj. 12. 856.
Méltóságos Grófné!
Excellenciás Asszonyom!
Sietek Excellenciádat olyan dolgokról értesíteni, melyek örvendetesek. Valóban semmisem lehetne szebb, mint az, ha Tamás gróf azon kellemetlen órákat, melyeket Excellenciátok jelenleg szenvedni kénytelenek, mint inkább igyekeznék enyhíteni. De talán én igen túlbecsülöm azt, miről Excellenciádat tudósítani akarom? Meglehet. De hogy tudósításomat nem akarom nem örvendetesnek neveznem, az kétséget nem szenved.
Tamás grófnak itt Berlinben többször voltak olyan napjai, melyekben elviselhetetlen unalomról panaszkodott. Nem egyszer mondta nekem, hogy semmi sem érdekli s magával egészen elégületlen. Én, ki jól ismerem az ilyen kedélyhangulatot, többször mondtam neki, hogy nincs ember, kinek ne lettek volna ilyen perczei, különösen ifjúságában, de minél inkább átengedi az ember magát ilyen hangulatának, annál inkább fog unatkozni, annál üresebb lesz kedélye, míg oda jut, hogy jó kedve, akaratereje egészen elkopik s olyan kedélybetegségbe esik, melyet a mulatság és gyönyör gyógyítás helyett csak mérgesít. Különösen a múlt héten igen kedvetlen volt. Azt mondta nekem, hogy unja Berlint, haza vágyik s ez ügyben írni fog Excellenciádnak. Én kértem, hogy írja meg ugyan a levelet, de ne küldje el legalább egy hétig. Hátha addig jobb kedve lesz, hátha az, mit most helyesnek tart, akkor más színben fog előtte feltűnni. Ő írt is egy hosszú levelet, de még mindeddig nem küldte el s úgy hiszem, hogy ezután sem fogja. Többször beszélgettünk együtt a dologról. Én mindig azt tanácsoltam neki, hogy foglalja el magát valamivel komolyabban, mint eddig s nem fog unatkozni, tűzzön maga elé valamit, legyen az bármily csekély dolog, bizonyosan jobb kedvű lesz, mert a siker elégültté teszi. Ő mindig azt felelte, hogy a jogot unja, lehetetlen hogy benne valami jelentékeny haladást tegyen s több effélét. Jól van - mondtam én -, járd a leckéket, tanulsz amennyit tudsz, többet senki sem kíván, de a jogon kívül van egyéb is, mit tanulsz, igyekezzél ezekben fejteni ki feltűnő sikert, például francia és német nyelvben, zene és énekben s a komolyabb olvasmányokban. Ő azt felelte, hogy maga is gondolkodott már e felől s próbát fog tenni. Valóban úgy is tett. Másnap kijelentvén a francia mesternek, hogy ezentúl nem három órát fog venni tőle hetenként, hanem hatot s nemcsak beszélni és olvasni fog vele, hanem írni és nyelvtant tanulni is. Hasonlót szándékszik tenni a német nyelvre nézve is. E mellett citera-mestert fogadott, mit én annyiban elleneztem, mennyiben azt mondám, hogy jobb lesz az ének- és zongorára fordítani több időt, mint citerát is tanulni, mert igen megosztja magát, de látván nagy kedvét, nem erőltettem a dolgot. Továbbá regényeken kívül történeti műveket, utazásokat is akar olvasni, szóval igyekszik magát jobban elfoglalni, mint eddig és átlátni azt, hogy csak a munka teszi éretté a mulatságot s valami cél felé való törekvésből meríthetni legalább önelégültséget. Még eddig jól megy a dolog, a francia mesterrel legalább pár nap óta szorgalmasan tanul és ír, egy magyar novellát fordítván franciára, más kérdés, nem fog-e hamar beleunni. De ha egy hónapig nem hagy föl szorgalmával, alkalmasint azután sem fog, mert a siker ingerelni szokta az embert. Mesésen jó kedvű és derült s az ünnep első napján egész vígan ment Zeykkel falura gr. Solms látogatására, honnan holnapután fog visszatérni. Stolberg grófné is meghívta őt falura s én igyekezni fogom reá venni őt arra, hogy itt is látogatást tegyen. Az ilyen kirándulások kevés pénzbe kerülnek s jótékony hatásúak. A természet és társaság örömeit együtt élvezni, mindig derültté teszi az embert. Aztán a porosz földbirtokosok falusi életét és gazdasági állapotát ismerni, igen érdekes.
Excellenciád utolsó levelében több kérdést méltóztatott hozzám intézni, szabadjon reájuk pontonként felelnem.
Hogy a nyári hónapok alatt utazást óhajt Excellenciád, az igen örvendetes reánk nézve. Tamás grófnak sok kedve van hozzá, noha néhány napnál hosszabb ideig vágynék otthon mulatni. Én azt hiszem, hogyha mind a két hónapot otthon töltené, nem volna jó reá nézve, mert sokkal bajosabban jönne ki Berlinbe ősszel. Mi ama kérdést illeti, hogy Tamás gróf tesz-e látogatást Excellenciátoknál vagy Excellenciátok nála, az úgy hiszem, leginkább attól függ, vajon Excellenciátok ide utazása a családi ügyek miatt minden alkalmatlanság nélkül történhetik-e? Ha anélkül történhetik, bizonyosan jobb, ha Excellenciátok látogatják meg Tamás grófot, mert ugyanakkor egy kis kéjutazást tehetnek, mi a míg Excellenciátoknak mintegy üdülésül szolgál, addig Feri grófnak sok örömet fog okozni. Ellenkező esetben igen természetesen Tamás grófnak kell lerándulnia, mert olyan soká ő éppen úgy nem nélkülözheti Excellenciátokat, mint Excellenciátok őt, s ez aztán északi utazásunk után történhetnék, mikor Feri gróf is otthon lesz. Azonban a dologról még többször és bővebben lesz szerencsém írni Excellenciádnak s a szünnapok még messze lévén, lesz elég időm egy jó utazási tervet kidolgoznom.
Gr. Széchenyi Béla az egész félévet Bonnban fogja tölteni s pár nevezetesebb gazdasági intézetet akar meglátogatni. Ő egészen egyedül van, nem kíséri senki. Ugyanott van Gr. Károlyi Gyula is, ki többször ír Tamás grófnak, tegnap éppen egy távirati sürgönyt küldött ide, melyben hívta Tamás grófot Bonnba, hogy együtt töltsék az ünnepeket. tamás gróf nem lévén itthon én bontottam föl a sürgönyt s válaszoltam reá de csak postán, hogy Tamás gróf nincs itthon.
Okozott-e nekem örömet a párizsi út? - méltóztatik kérdezni Excellenciád. Oh igen sokat és szabadjon megköszönnöm Excellenciátok azon jóságát, hogy lehetővé tették láthatnom a világ e fővárosát. Ki ne örülne Párizsnak, kivált ha először látja. Itt minden nagyszerű, még a bűn is, még a nyomor is. Engem különösen a Louvre műkincsei, a történeti emlékek, színházak és népélet bájoltak el. Szerettem volna egy pár cikket írni különösen a francia színészet, dráma-irodalom s népélet köréből, de nekem jó darab ideig lehetetlenné vált a lapokba írni s akaratom ellen vissza kell vonulnom minden nyilvános irodalmi működéstől. Hogy miért, engedje Excellenciád legközelebbi levelemben elmondhassam. Néhány sorban lehetetlen elbeszélnem. A dolog kissé hosszú és unalmas, de érzem, hogy tartozó kötelességem Excellenciáddal tudatnom, mert csak így lesz érthető Excellenciád előtt az a kétértelmű és éppen nem irigylendő szerep, mit én a magyar journalistikában az utóbbi évben játszottam és megfogható azon rágalom és folytonos megtámadás, mely egész Berlinig kísér.
A gróf ő Excellenciájától tegnap vettem levelet s a pénz ügyében felvilágosítást. Nem volt eddig semmi tetemesebb megszorulásunk s nélkülözhettük a pénzt. Mihelyt Tamás gróf hazajön, elmegyünk a bankárhoz s fölvesszük a pénzt.
Excellenciád kezeit csókolva maradtam tisztelettel
Excellenciádnak
alázatos szolgája
Gyulai Pál