Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
1.
Egy csók! s a bűbáj elsuhan.
Órákat ütni, kapukat
csapódni hallasz, láb rohan,
kakas kiált és eb ugat.
Fénye telje árad szerteszét,
a kerten át szellő söpör,
kut égbe furja gyöngyvizét,
a csarnokot zaj rázza föl.
2.
Sövény hasadt, zászló dagadt,
sáfár irkált, pincér ivott,
fecske röpült, tüz fölfakadt,
pirók ritt, páva visitott,
apród s leány játékukat
folytatták... és zengett a vár:
az elzárt zsilip átszakadt
s zuhant alá az élet-ár.
3.
Végsőnek ébred és fölül
ásitva trónján a király,
végigsimit álla körül
s szól: "Istenuccse, szép szakáll!
Mit mondok? aludtunk, urak!
Szakállam az ölembe nőtt."
"Egy kis ebédutáni csak!
Szunyókálás!" - esküsznek ők.
4.
"Pardieu! tagjaim egykicsit" -
szól őfelsége - "merevek.
Nos Mylord, törvény lesz, amit
ép félórája sürgetek?"
A kancellár, rest, frivol ur,
udvarias szókkal felel,
s láncán babrálva hanyagul
kérdést mosolygva napol el.