Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
1.
Soká lappangó kincseket
megtalál aki jól keres,
mert vágyat a végzet vezet,
fátylat letép s alája les. -
Más ég alól jön... Útazik...
Köpenye szirteken suhan...
Tündérkirályfi... Szeme vig
s rókánál fürgébb lába van.
2.
Szétszórtan a sövény alatt,
kik át akarták törni rég,
halott hősök teste rohad
s csontjaiktól fehér a rét.
Nézi a holtak hült nyomát:
"Hőstetteik közt vesztek el!"
S agyán egy mondás villan át:
"Száz bukik, egynek győzni kell!"
3.
Jön, alig tudja, mit nyomoz:
áttör a rácson és belép:
arcát láng önti: bizonyos,
hogy ami várja, csodaszép,
mert bűbáj vonta életét,
az lengett egyre körüle,
igéret csalta mind idébb...
s hangokkal káprázott füle.
4.
S fürgébb a léptek üteme...
Gyorsabban, gyorsabban felel
a szivben a varázs-zene...
mig a titkos szobára lel!
Csókolni hajlik hunyt szemét...
Szelleme madárként rebeg...
"Édes, ha fürtöd ily sötét,
szemed milyen sötét lehet!"