Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 22. szám · / · Figyelő · / · Kosztolányi Dezső: Forgács Rózsi
Floyd Dell harminchat esztendős. Chicagoban, mint könyvek és színdarabok kritikusa, New Yorkban mint a "Masses" és a "Liberator" című irodalmi-kommunista folyóiratok munkatársa állandóan és következetesen azt hangoztatta, hogy az amerikai irodalomnak bele kellene kapcsolódnia a nemzetközi irodalomba. Közben egyfelvonásosokat is írt, s a problémákat pszichoanalitikai alapon akarta megoldani s a "Provincetown Players" nevű New-Yorki irodalmi színházban színre is kerültek ezek a darabok. A Fifth Avenue hisztérikus plutokrata hölgyeiben részben ő keltette fel az érdeklődést New York Quartier Latinja, az úgynevezett Greenvich Village iránt, amennyiben el tudta hitetni a gazdagokkal azt, hogy Amerikában csakugyan vannak olyan csodabogár emberek, akiket nem érdekel a pénz.
Amikor Floyd Dell szociális lelkiismeretére hallgatva egy jobb társadalom struktúrájának kontúrjait rajzolja meg, akkor elsősorban arra gondol, hogy mennyivel szabadabb, mennyivel őszintébb lehet majd a művész sorsa ebben a társadalomban. Ő maga puritán yankee-elődök leszármazottja s azoknak erkölcsi nehézkessége benne szociális-művészi ruganyossággá enyhült. Művész, akiben az etikai szempont nem jelent gyakorlati hasznosságot, viszont jelenti a kötelességteljesítés tudatát. Mint publicista csak nevelni akar, mint író szuggerálni, azonban mindkét esetben nevel és szuggerál. Jellemző belső életére, hogy autodidakta létére a gyermeknevelésről könyvet írt, amelyben áhítatos tisztelettel adózik a gyermeki fantáziának.
"King Arthur's Socks" címmel könyvbe foglalt egyfelvonásosaiban, amelyeket szűk keretben dialogizált, keserű-édes humorral szaturált intellektuális hangulatleszűrődéseknek kell nevezni, itt-ott olyan szenvedélyes hangot üt meg, amelyre Wedekind felfigyelt volna. Komplikált naivsága, racionális-irracionális mivolta, erkölcsi-művészi összetétele eredeti hangsúlyozással nyilvánul meg ezekben az egyfelvonásosokban.
Írói egyéniségéről főleg két regénye ad képet, a "Moon Calf" és a "Briary Bush". "Epater le bourgeois": ez lehetne a két regény jeligéje. Ez a megállapítás korántsem esik jól Dellnek, aki bármennyire amerikai, irodalmilag eléggé rafinált ahhoz, hogy ezt a jeligét elismerésnek érezze, viszont van annyira naiv, mert még mindig fiatal és még mindig egészséges, hogy hisz a támadásban, ha annak a támadásnak a célja a polgár vagy a polgári légkör. Nem úgy támadja a polgárt, hogy fogyatékosságait szatirizálja, (talán ebben különbözik leginkább kortársától, Sinclair Lewistől), támadásának lényege és formája az, hogy alig veszi tudomásul a polgárt. Amerikai író, aki mellőzi a pénzcsináló embert. Negatív lekicsinylés!
Amerikában olyan nemzeti irodalom van kialakulóban, amelynek irányítói kozmopolita jelszavakat hangoztatnak. Ez az új irodalmi korszak öntudatosan 1909-ben indult meg, Chicago volt a központja s Chicago körülbelül olyan szerepet töltött be az új amerikai irodalom kifejlődésében, mint Nagyvárad, a Holnap költői csoportjával, a magyar irodalomban. "Legyünk amerikaiak, de ne legyünk provinciálisak" hangoztatják ezek az új írók akiknek egyik vezetője Floyd Dell. Amerikában az irodalmi modernség kultúrnacionalizmussal azonos, ami azonban nem akadályozta meg Floyd Dellt abban, hogy kommunista és szocialista lapoknak dolgozzék. Két regénye problémák könyve. A "Moon Calf" című regényben Dell egy amerikai ifjú útját írja meg az illionisi kisvárosból Chicagoba, a "Briary Bush"-ban a harmincon inneni férfi összeütközését saját magával, hivatásával, környezetével és feleségével. Így, néhány szóba leegyszerűsítve a két regény tárgyát azonnal érezhető, hogy Floyd Dell problémái nem újak. Irodalmi értékét az határozza meg, hogy nem új problémáit érdekes környezetbe állítja és egyéni temperamentummal írja meg. Járt utakon halad, mint ahogy nincsen egyetlenegy írója sem az újkori amerikai irodalomnak - talán a drámaíró Eugene O'Neill kivételével, aki ne a megszokott mezsgye valamelyikén gurítaná végig a cselekményt. Különös jelenség: egy ország, amely érdekességét annak köszönheti, hogy a formák mellőzésével visz át a gyakorlatba régi vallási és erkölcsi szempontokat, íróiból nem tudja kiváltani a formai anarchizmus vágyát.
A "Moon Calf" hőse egy ifjú amerikai, akiben poétalélek vibrál. Érzései nem a moziban keresnek levezető csatornát, hanem költeményekben és szocialista röpiratokban. Mint minden szenvedélyes kamasz, Felix Fay is elméleti forradalmár, mert fiatalsága tiltakozik a kényelmes unalom ellen. Persze átesik a kamaszszerelmen, lapnál dolgozik s így keresi meg kenyerét, s amit csinál és mond és elgondol abban kevés az eredetiség. A kamaszembert látjuk benne, aki Dellnek azért tűnt fel eredetinek és megírásra alkalmasnak, mert az amerikai életben az ilyen meditáló és becsületesen érzelgő ifjú ember vajmi ritka jelenség. A vérszegény történetben az a vonzó, hogy Felix Fay feltétlenül szeretetre méltó ifjú könnyű és felszínes botlásaiban is s romantikus álmaiban megérezzük azt a lelket, amely a nemzeti határvonalakat nem ismerő univerzális forrásból meríti holdra mosolygó, napba néző erejét. Felix Fay elkerült Chicagoba, a milliós városba, amelynek méretei óriásiak, de a szellemi látóhatárt alig tágítják.
A regény kétségtelenül író munkája aki észrevette, hogy már van amerikai ifjú is, típussá fejlődő, akinek számára a lélek reálisabb, mint a tapintható valóság. Ami Európában irodalmi meglátás szempontjából vieux jeu, az ebben az esetben Amerikában forradalmi újítás, merész ívelésű mozdulat. Dell stílusa könnyű és mégis perspektívás, sokszor staccatoszerű, s mintegy drámai izzással ellensúlyozza a regény külső cselekményének hiányát.
A "Briary Bush" hőse is a szabadságot keresi, nem akar a konvekciók rabja lenni, hanem inkább a lélek szabad foglya Chicagoban él, újságíró, művészi lelkű nővel ismerkedik meg, feleségül veszi, elidegenednek egymástól, mert a nő is követeli a maga részére a szabadságot, a morális függetlenséget, Floyd Dellben akkor jelentkezik a puritán tehetség, amikor a nő morális függetlenségét féltve, hősét visszavezeti feleségéhez s azt sejteti, hogy a nyugtalanságból eredő problémákat meg fogja szűntetni a megszületendő gyermek, a csodás harmóniát árasztó bambino, a két felnőtt lelkét egy csöppségbe sűrítő erő.
A "Briary Bush" hősei és hősnői komplikáltabbak, az öntudat alatti erők érvényesülésének rajza erősebb lélektani készséget követel, mint az előbbi regényben. Az Upton Sinclairtől megrajzolt szörnyeteg Chicagot nem érezzük ki, ebből a munkából, inkább a művészi tendenciákat vakon kereső zöld civilizáció-gócpontot. Talán a legkülönben megrajzolt alak a leány apja, egy vidéki protestáns lelkész, egyéniség, megértő és cinikus, de ártatlanul cinikus! Seneca huszadik században, egy amerikai városban.
A "Briary Bush" is inkább irodalmi kórtünet, mint irodalmi alkotás. Elvitathatatlan, hogy tehetséges ember munkája de jelentősége inkább etnográfiai, mint művészi. Amerikában íródott munka, amelynek írója lelki problémákra keres megoldást, s komolyan utal olyan indulatokra és szenvedélyekre, amelyeket a múlt írói vagy nem vettek észre vagy letagadtak, esetleg elhallgattak. A regényen bizonyos formai precizitás vonul végig, élesen szembehelyezkedve azzal az érzéstengerrel, amely a formán belül nagy hullámokban árad el. Floyd Dell ott tart, hogy a művészi önuralmat nemcsak hangoztatja, hanem gyakorolja is s érdemes őt úgy szemlélni, mint az új Amerika művészi lelkiismeretének egyik hangját amely mindig becsületes szándékkal szólal meg.
Cleveland O.