Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 21. szám · / · Pikler J. Gyula: A pénz vásárlóereje és az infláció

Pikler J. Gyula: A pénz vásárlóereje és az infláció [+]
X.

Igaz viszont, hogy az antimetallisztikus iskolának eddig, legalább az én véleményem szerint, sem kielégítő és részletesen kiépített pénzteóriája, sem tudomásom szerint konkrét és részletesen kialakított Jegybanktörvény-javaslata nincsen.

Véleményem szerint a minden tekintetben nagyon kiváló Bendixennek is az áruváltópénz-teóriája, amilyen világos, tanulságos és érdekes a részleteiben, félúton áll meg. Nem hámozza ki ugyanis, pedig ezt a lépést is meg kellett volna tennie, az áruváltópénznek a lényeges és alapvető vonását: a kényszerű rekurrenciát, amelynek az alapján azután a kormányzat számlájára (az állami bevétel előirányzati törvénye, mint quasi a lakosság váltójára) kibocsátott kényszerűen rekurrens pénznek is teóriája és a gyakorlata felépíthető lett volna. Az áruváltópénz már másodlagos jelensége a pénznek és pénzrendszernek. El lehet theorice képzelni egy államot állami pénzzel, amely államban azonban áruváltópénz még nincsen vagy esetleg már nincsen, [*] ellenben nem lehet theorice sem elképzelni egy olyan államot, amelyben áruváltópénz van, de más (állami) pénz, amely az áruváltópénznek az alapját és egységét szolgáltatná, nincsen. Gyakorlati javaslata pedig Bendixennek alig van és amennyiben van itt-ott egy-egy foszlány az ilyenből, az homlokegyenest ellentmond Bendixen saját és helyes teoretikus álláspontjának. Kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az antimetallista iskolának az eddigi teljes sikertelensége nem a metallista tan erősségének, hanem magának az antimetallista iskola fogyatékosságainak a következménye. [*]

Tudomásom szerint az általam konstruált és a Magyar Közgazdasági Társaságban bemutatott Jegybanktörvény-tervezet az első kísérlet ezen a téren és természetesen teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy ez a körülmény a megvalósítást és a sikert illetőleg semmiképpen nem szolgál előnyére a tervezetnek.

Kifejtéseim és javaslatom tehát arra az időpontra szólnak, amikor az inflációt ezer gazdasági és politikai okból egyszerűen lehetetlen lesz tovább fokozni és folytatni és amikor akarva, nem akarva muszáj lesz megtenni azt a lépést, amelyet Ausztria, a lehetetlenség határához érve és kénytelen lévén végre elzárni a kormány elől a bankóprést, [*] kénytelen volt végre megtenni, de amely lépést Ausztria véleményem szerint téves irányban tett meg: visszatérve nagy áldozatokkal az aranyvalutára annak minden költségeivel, fogyatékosságaival, felesleges nehézkességeivel és óriási gazdasági hátrányaival.

Késő volna javaslatokkal akkor jönni, amikor a rögtöni döntést kívánó és hosszú időkre döntő perc már itt van. A javaslatoknak (még a metallisztikus javaslatoknak is) sokkal előbb kell nyilvánosságra jutniuk, hogy elegendő idő legyen a megvizsgálásukra és megtárgyalásukra. Ez a meggondolás késztetett erre a közleményre és ebből a szemszögből bírálandó el ennek a közleménynek az intenciója.

 

[+] A Magyar Közgazdasági Társaságban 1923. Április 19-én tartott (1923. május 17-én megvitatott) előadás összefoglalása.

[*] Ilyen állam volna pl. a kommunista állam (amennyiben egy ilyen állam általában és más okokból tényleg elképzelhető, ami azonban más kérdés), amelynek van ugyan pénze (az úgynevezett munkajegyek nem egyebek állami pénznél, és nem igaz, amit úgy kommunisztikus iratokban, mint egyetemi tankönyvekben unos-untalan lehet olvasni, hogy a kommunisztikus államnak nincs pénze, a különbség csak az, hogy ott a pénz csak az állam és az egyének közti cserének, nem pedig maguk az egyének közti cserének a lebonyolítására szolgál), de amelynek nincsen áruváltópénze. Ilyen példát azonban theoretice többet is lehetne konstruálni.

[*] Én magam, ennek a felemlítésével tartozom úgy magamnak, mint a tárgynak, illetve az olvasónak, úgy Bendixen műveivel, mint egyáltalán mindennel, amit a pénzirodalomból ismerek, csak a magam gondolatmenetének és felfogásának a teljes kiépítése után ismerkedtem meg.

[*] Úgy az osztrák, mint a most készülő németországi pénzszanálásnak a döntő vonása közismerten és az ottani kormánynyilatkozatok szerint is "a Jegybanknak és a pénzszerkezetnek a teljes függetlenítése az államháztartástól és az állami budgettől". (L. a következő, XI. pontot is.)