Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 20. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Csehov Ivanov-ja a Vígszínházban
A Vígszínház magas nívójú előadásban hozta szintre az Ivanovot. Hangulatos, gondos, szuggesztív. Valamely érthetetlen okból azonban arkaizálta a darabot s visszadobta a tizenkilencedik század elejére. A férfiak csipkés ingében, a mennyasszony lakodalmi díszében Gogoly alakjaira ismerünk a századvég (ó mily hosszúra nyúlik!) dekadens modernjei helyett.
Ivanovot Lukács Pál úr elevenítette meg. Nevezetes esemény e művész pályáján, aki szerelmi szerepekben eddig meglehetősen merev volt. Tehetsége, úgy látszik, inkább a jellemalkotásra predesztinálja. Kitűnően intonált, első jelenése a kertben, ahol komoran forgatja egy könyv lapjait, pontosan megüti a darab alaphangját. Azon túl is hű tolmácsa szerepének, sőt a harmadik felvonás magányos jelenetében segítségére válik az írónak is. Hegedűs Gyula úr az öreg grófból mély tanulmányfejet formált.
Gombaszögi Frida és Varsányi Irén játszották a két nőt, Gombaszögi asszony a leányt, Varsányi asszony Ivanov feleségét. Tiszta áhítatos művészettel. Varsányi asszony maga a tüdővész és asszonyi mellőzöttség költészete, bensőséges, halk, csupa líra. Összeomlása a második felvonás végén megrázó élmény. Gombaszögi asszony játékának két rendkívüli momentuma volt. Az első a harmadik felvonásban amikor egy viszonzatlanul maradt csók virágzik ki és hal el az arcán, a másik a negyedik felvonásban amikor feljajdul Ivanov holttesténél.