Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 20. szám · / · Molnár Ferenc: Vörös Malom
(A hotelben Claribella hálószobája)
Claribella (az ágyban fekszik csipkésen, nászra várva az urát. Az ágy fölött erős lámpa ég.)
János (sietve jön be).
Claribella: Na végre! Uram, parancsolóm, egyetlenem! (Felül az ágyban, karjait tárja.)
János (idegesen): Claribella, csak egy pillanatra jöttem... azonnal visszajövök, de most el kell mennem!
Claribella: Most?... El kell... menned?...
János (idegesen): Egy percre... Azonnal visszajövök... de egy fontos ügyem...
Claribella: Fontos ügyed, most?
János: Ne tégy idegessé. Elég baj ez nekem. De nincs egy pillanat veszteni való időm!
Claribella: Mit tettél velem! Mit tettél velem!
János: Egy barátom van életveszélyben. Esküszöm neked a boldogságunkra, az életemre esküszöm, egy barátom vagyona van veszélyben.
Claribella: Mit hazudsz?!
János: Az anyám egész vagyona forog kockán... ennél a barátomnál... az anyám becsülete... Azonnal kell intézkedni... A családunk hírneve... Esküszöm neked az anyám életére... Claribella... mennem kell...
Claribella: Hazudsz!
János: Nem hazudok, esküszöm.
Claribella: Csaló vagy! Kalandor vagy!
János (fenyegetően): Ne beszélj velem így!
Claribella: Itt hagyod a nászágyon a szűz feleségedet... Elcsábítottál! Megcsaltad a szüleimet... a pénzemért... rabló!
János: Nem igaz! Egy szót se!
Claribella: Így, meztelenül rohanok utánad, ha egy lépést mozdulsz ebből a szobából! Én megmutatom neked, te csaló, hogy német lány vagyok! Én megvédem magamat! (Megragadja.)
János: Eressz el! Már eltelt a perc! Megyek!
Claribella: Nem mégy! Ordítani fogok! Rendőrt hivatok! Csaló vagy!
János: Bocsáss el!
Claribella: Mindent tudok! A szeretődhöz akarsz menni! Te rabló! Ne hagyj el! Megöllek, ha elhagysz! (Ordítva): Segítség!
János: Ne kiálts! Ne csinálj botrányt! (Tenyerével betapasztja a száját.)
Claribella: Meg akar fojtani!
(Dulakodnak)
János: Ne ordíts!
Claribella (lihegve): Az apám... hatalmas ember... nagyiparos... utolér a keze... reszkess az apámtól... te aljas... az apám a gyárosok szövetségének... elnöke... a kormány... a rendőrség... börtönbe csukatunk... a legelső német lány... én voltam a legelső lány Frankfurtban... és itt kell... becstelenül... verekednem... egy ágyban... egy gazemberrel...
János: Ne kiálts! Megütlek! Ne karmolj! Eressz el! (Megüti)
Claribella: Megütött! (Visszaüti.) Megütötte... (üti)... Henninghausen... (üti)... Claribellát... a gyáva... (üti)... rabló!
János (fojtogatja): Agyon verlek, ha nem hallgatsz el!
Claribella: Vérzem... vérzik a szemem... véresre vertél... te... Te azért ütsz engem, mert mást szeretsz...
János: Igen! Azért! Te is szeretsz egy diákot, tudok mindent!
Claribella: De én otthagytam miattad, te rabló! Most szenved szegény! Most sír otthon, mert tudja, hogy ma van a nászéjszakám! Mást képzel! (Zokog) Mit képzel most szegény!
János (ordítva): Hallgass!
Claribella (a párnába fúrja a fejét és sír).
János: Úgy. Hallgass. (Liheg)
Claribella (zokog a párnába).
János: Végre! (A homlokát végig simítja, nyakkendőjét megigazítja.)
(Kopogtatás az ajtón)
János: Jövök! (Elrohan.)
Sötétség.
Claribella (fájdalmasan, halkan zokog a sötétben)
(Jelzőharang)
Magister: Ehhez nem kell magyarázat! A nászéjszakán megverte a feleségét!
Fiókák: Hej! Hej!
Magister: Száznyolcvanezer Ampére! A nagy szikrabontót beállítani!
Rubicante: Kész!
Magister: Az összes táblát fel! Vigyázz! Előre!